momo0136 blogja

Egy időben úgy éreztem hogy tudok hinni az élet néhány örök fogalmában, de később rájöttem arra, hogy semmi olyan nincs a világon ami örökké tartana...

Mindent utolér az elmúlás...mindent utolér a fájdalom vagy a halál.

Ezért fogalmazódott meg bennem ez a vers...

Lehetetlen... 

Lehetetlen elfelejteni azt ami nyomot égetett a szívedbe,

Lehetetlen elfelejteni azt mi tudat alatt üldöz.

Lehetetlen elfelejteni azt ami örökre belevéste magát az emlékeidbe,

Lehetetlen elfelejteni azt ami örökké csak fájdalmat tükröz.             

Lehetetlen hinni mindabban amire azt mondják örök...

Lehetetlen hinni az örök szerelemben,

Lehetetlen hinni az örök barátságban,

De akármi is történik az élet tovább pörög...

Volt egy tacskónk... 

És mint minden földi lénynek,

Egyszer vége tér az élet...

Hát vele is így történt... Egy estén, pontosan 2009. január 30-án kilépett az ajtón és többé már nem tért vissza...

Nagyon fáj, mert én engedtem ki az ajtón végső útjára, de itthon azt mondják, csak jót tettem vele, mert semmi állat nem hal meg ott ahol élt.

Az emlékére több verset is írtam::

Ladyhez

Egy éve hagytál itt engem,

Egy gyógyíthatatlan betegség ragadta el a tested,

Tudom, hogy már nem jöhetsz vissza,

Csak néha mégis jó lenne érezni azt, hogy itt vagy.

Míg éltél, édesek voltak a napok,

Most hogy elmentél, magamra maradok.

Utolsó napjaidat a fotelben töltötted,

Halálod után, szomorúságot hagyva mögötted.

Elmentél, és már nem jössz vissza,

Annyira rossz, Lady gyere haza!

2010. január 31.

(Az egy éves halálévforduló napján) 

Miért kellett hogy így legyen?!

Felcsendül az a bizonyos dal,

S te itt vagy újra velünk!

A lelked visszatér, de tested nincs köztünk többé...

Hisz a függöny mozog, mikor „fúj a szél”.

Lelked szabadon száll,

A túlsó parton vagy régen már.

Őrzöm emléked és nem feledem,

De még mindig a választ keresem.

Miért kellett hogy így legyen?!

Várj meg, ha letelik földi életem

Megyek utánad, s veled leszek végtelen.

Arcomon könny szárad, mert nem vagy itt velem.

Mondd miért kellett hogy így legyen?!

Nem búcsúztál,

Csak kisétáltál az ajtón.

Sok emléket magad után hagytál,

Azt gondoltad így lesz jól.

2010. június 15.

Az a bizonyos dal pedig nem más mint:

Pokolgép- A túlsó part 

Valaki végleg elment, egy új állomásra ért,
Búcsúzni nem tudott, egy új világ hívta az ég felé.
Tudom, tudod és érted,
Ide már többé nincs visszaút,
Ha hallod hangom, hát nézz le,
Lepereg filmen újra a múlt.

Ref:
Valaki végleg elmehet,
Őrizd meg emlékét, és el ne feledd,
Így majd veled lesz mindig,
Lelke szabadon száll,
Vár a túlsó parton,
Hol nincsen határ.

Valaki végleg elmehet,
Őrizd meg emlékét a szívedben,
Akkor veled lesz mindig,
Lelke szabadon száll,
Vár a túlsó parton,
Hol nincsen már több határ.

Valaki végleg elment, remélem, hogy célba ért.
Tegnap még féltett, és éreztem mindig tekintetét.
Tudom, tudod és érted,
Ide már többé nincs visszaút,
Ha hallod hangom, hát nézz le,
Lepereg filmen újra a múlt.

Ref:
Valaki végleg elmehet....

Ha az életed fenekestől felfordul és mikor úgy érzed semmit sem ér, nincs több remény és a dolgok egy szürke felhőbe tömörülve gyülekeznek feletted.

És csak egy kiút van, beszállni egy csónakba és úszni az élet tengerén megküzdve a hullámokkal a nyílt tengeren...esőnek és szélnek ellenállva.

Egy kemény harc, a parton várnak a családtagok és a barátok.

Ez az egy dolog amiért éremes élni! A CSALÁD-ért!