moment blogja

2012. február 9. 22:34

Ez van

"Elengedni valaki nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."

"A világ leghétköznapibb dolgairól beszélgetnénk. Mosolyogva távoznál, és várnád, hogy pár nap múlva újra láss. Nem tudnál semmiről, és én megállapítanám, hogy minden rendben van. A lift ajtajában észrevennél egy buta könnycseppet a szememben, és azt mondanám, hogy csak ásítottam, mert unom a beszélgetést. (...) Aztán bejönnék a szobámba, és telesírnék egy zsebkendőt, és arra gondolnék, ami volt, és aminek lennie kellett volna és ami nem lehetett..."

5 hozzászólás

2012. január 23. 00:49

Kísértő múlt

Úgy vélem vezeklem azt,

Melyet egy elmúlt létem hagy.

A sors mindig ugyanoda hajt,

Hiába kerülöm, nem menekülök,

Lényege, veleje ugyanaz:

Maradt(am) „szajha” csak…

Emiatt fáj, sajog a szív,

Mellyel játszik, kinek

Az lenne a dolga, hogy hív!

Nem gyógyítja meg ezt,

Tán nem is tud róla...meglehet –

Ám belül érezhet valamit:

Valamit ami még köti,

De őt már nem gyötri.

Én mosolyba rejtem fájdalmam,

Szeretnék nem lenni önmagam!

Potyognak könnyeim megint,

Mert úgy vélem vezeklem „azt”.

2 hozzászólás

2012. január 14. 00:04

Egy megtetszett vers....

"Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén."

5 hozzászólás