Mirabella Healt

A nevem Mirabella Healt. Szeretnék elmesélni egy történetet, amit azért osztanék meg másokkal, mert szerintem ebből lehet tanulni. Meg lehet belőle tanulni, hogy a rossz után jön a jó és még néhány dolgot.

Tizen négy éves voltam amikor édesapámat egy autóbalesetben elvesztettem. Nagyon kiborultam. Azóta csendes és visszahúzódó vagyok. Anyu gyorsan férjhez ment ismét. Ez sem tett jót az amúgy is rossz állapotban lévő lelkemnek. Ekkor az öcsém már négy éves volt. Most új lakásba költöztünk. Ami négy szobás volt és mindegyikhez jutott egy kis terasz. Azonban akkora terasz volt és olyan keskeny a két háztömb közti távolság, hogy a két szemközti terasz majdnem összeért. Csodálkoztam rajta, de nem zavart. Lehet hogy egy velem egykorú lány lakik itt, akivel nagyon jó barátnők leszünk és akkor még hasznomra is válhat a dolog. Másfél nap alatt teljesen beköltöztünk és berendeztünk, elrendeztünk mindent. Az iskolát holnap reggel fogom kezdeni.

1

Reggel gyorsan elkészítettem a reggelimet és már mentem is az iskolába. Könnyen oda találtam és elsőre megtaláltam a termet is. A tanár üdvözölt és leültetett egy vállig érő gyönyörű barna hajú lány mellé, akinek a szeme smaragd zöld volt. Azonnal irígykedni kezdtem rá. Leültem mellé és megszólított.

-Hello Bella! Én Melissa vagyok. Ha bármiben kell csak szólj és segítek. 

-Köszönöm.

Odajött hozzám egy hosszú szőke hajú lány, akinek kék szeme volt és talpig rózsaszínben.

-Szia Bella! Sabrina vagyok. Rossz helyre ültél! Gyere közénk. Mi jó fejek vagyunk és menők. Ne ilyen lúzerek közt ülj, akik csak tanulnak és nem szórakoznak. Na gyere!

-Köszönöm, de nekem itt is jó.

Puffogva de elment a helyére. Melissa és a körülöttem ülök pedig nevetni kezdtek. Körbeálltak.

-Bella te a suli legmenőbb csajával húztál ujjat. Ránk mindenben számíthatsz, de neház küzdés lesz. Készülj fel a csatára, a háborúra.

Bemutatkoztak és tovább folytatták. Nem igazán értettem. Később megtudtam, hogy mivel ő a legmenőbb csaj és néhány embert elfogadott és van néhány ilyen srác is így ők voltak a menők. A többieket eltiporták, megalázták. Ebédnél el is kezdődött. Oda jöttek hozzám. Mindenki ott állt körülöttünk Sabrina klubbjából.

-Na meggondoltad magad? Most már társulsz hozzánk vagy a lúzerek között ragadsz?

-Nézd Sabrina! Nem tudom, hogy mi a problémátok egymással, de engem hagyjatok ki belőle. Első nap vagyok itt és nem fogok a csoportok között ingázni vagy választani. Ők kedvesek velem. Ez fontos számomra. Maradok.

Ismét duzzogva ment el. Valamit megjegyzett, de már nem hallottam. Másfél hét eltelt mióta ide költöztünk. Sabrina úgy tűnt leszállt rólam, de mindig volt egy-egy rosszalló megjegyzése. A többiekkel az úgymond ,,lúzer" csoportból jól megvoltam. Könnyen megismertük egymást.

Otthon egyedül voltam. Phil még dolgozott, anyu pedig gondolom sétált az öcsémmel, Zac-el. Már végeztem a tanulni valóimmal és csak hallgattam a rádiót mikor hallottam hogy megjött Phil. Nem szerettem vele kettesben maradni vagy anyu nélkül, mert olyankor mindig dúrva volt, hideg és ellenszenves. Parancsolgatott és mintha a rabszolgája lettem volna. Bejött a szobába.

-Szia!

-Szia Phil!

-Anyád?

-Nem tudom. Nem volt itthon mikor haza értem.

-Aha. Persze. Falazol anyádnak!

-Tényleg nem tudom hol van.

-Az igazság az, hogy volt a szobámban a nadrágomban egy bankkártya. Kérem vissza!

-Nem tudom hol van vagy milyen kártyáról beszélsz.

-Ne hazudozz!

-Igazat mondok!

Még soha nem ütött meg, de ha pénzről van szó, akkor nem ismer semmit. Anyu hangját hallottam.

-Mi folyik itt? Két emelettel lejebb is hallom, hogy üvöltözöl. Phil!

-Ellopta a bankkártyámat!

-Nem én voltam anyu!

-Ezt keresed?

-Te...te voltál?

Láttam ahogy elborul és nem tudja tűrtőztetni magát. Odament anyuhoz és elcibálta a szobába. Rázárta az ajtót és beküldött minket a szobánkba. Benjamin-t, az öcsémet kivittem a teraszra.

-Bántani fogja anyut?

-Nem kicsim. Szereti őt.

-Minket nem?

-De. Persze. Minket is, de...

-Ez nem igaz. Rohadtul nem kedvelek egyetlen gyereket sem. Titeket sem. Eddig csak azért tűrtelek meg titeket, mert anyátok nem akart másképp velem lenni. De anyátok nemrég aláírt velem egy élettársi szerződést, így most már mindenünk közös. Titeket pedig elküldelek