Midjárt ha eljő

Hetvenszer omlék össze, hetven hosszú éjelen,
Általában, élettől sose kaptam amit kértem,
Téptem is a számat, nagyon sorszor téptem!

Mért nem jött válasz kérésemre, kérdésemre?
Istent kértem, életet, másokat, néha egyszerre.
Nem jött el amit ój sokáig vártam,
De képzeltem, hogy Mindjárt itt van.
Jég szilánkok fúródtak e lehetetlen gondolatba,
Átfagyott a szilánktól mint én abból ábrándultam.
Rettentő, hosszú, bonyolult fonalak az élet,
Te megszületsz, megszövöd, elszakad és véged!

Belül valami nyom, érzem, hogy szorít,
Erősen érzem és nyögve, morogva megszólít.
Szeretnék szabadulni, elhagyni messze e gondot,
Zártan elbujni ahonnan én nem szabadulok.
Arra várni, hogy messze tőlem tűnjön,
Repüljön messze költözve repüljön.
Orákig eltart még el szabadulok e ténytől,
Késsel hasíték át, után szenvedve ettől a merénytől.