Erotika, szerelem- Mihaleczki Mária

Nem lankadó szerelmem,

Vágyam, semmilyen érzelmem,

Nem csitul a vágy Irántad fiatal ölemben,

Nem halkul a vágyra serkentő szó fülemben.

Ha majd öled munkálkodik forró ölemben,

Hangosan jajdulok fel gyötrelmemben;

Megvalósult, álmos szerelmemben…

Ha majd virgoncan ficánkolva,

Mélyeden lovagolva

Ajkaimba fájdalmas’t harapsz…

S hirtelen mozdulatlan maradsz…

Akkor majd tudom, elérkeztél oda,

Ahol létezésünk a megtestesült csoda.

A gyönyör járja át majd minden porcikánkat,

Semminek nem adva teret,

Semmi külvilágnak.

Nyaldosod majd

Melleim virágzó pitvarát,

Bimbóim fakéreg színébe

Öltözött, cinkos pitvarát.

Hangtalan reméled, hogy én már tudom…

Hogy jöhet a már megérdemelt jutalom.

Torkomig tolva duzzadó, vérbő dárdád,

A zsibbasztó kielégülést jogosan várnád,

Ha hirtelen ajkaim ki közül nem ragadnám,

S a már nedvedző odúmba nem nyomnám.

Majd Rád kiáltva: „hogy mozogj férfi!”

„Mozog, mozogj… Ne kelljen kérni!”

Ha majd ezután a csillagok közé sodor utunk,

Mindent megteszünk, mit csak tudunk,

Hogy a minden pillanattal közelebb jövő,

A semmiből hirtelen előtörő

Kéj mossa el minden idegszálunk.

Csonkított ma is szerelmed,

Elvette tőlem megérdemelt kéjemet.

Neked dobtam hangtalan nyögések között,

 Miközben erőtől duzzadó öled lökött

Még egyet... Egy nagyot, kincsemet ölelő

Combjaim között.

Megőrülök, minden gondolatomban

Mélyen benne csücsülsz,

S én, a testemen hagyott nyomokban

Látom miként testemen hegedülsz,

Megszólaltatva hangszered

Istenünk legszebb dallamát játszva

A szerelmes játékod az arcoomon viszont látva...

Kívánlak. Mindig is éreztem magamban a kedvet,

S eljött a nap, mikor Te megengedted,

Hogy én is játszhassam a dallamot fehér bőrödön

Akkor költözött lelkembe a legfőbb öröm.

Szeretőm akkor lettél

E szavakon akkor is csak nevettél-

Csókjaid arcomra, testemre csak óvatosan hintve

Egybeforrott lelkünk zárdája, teste.

Nyelvünkkel játszva,

Majd beleőrülve a vágyba,

Enyém volt nyála,

Ott aludtam nála.

Istennek hála.

Ajka, ajkammal vívódva,

Dárdája után vágyódva

Játszottam én is minden zegzugán,

Annyira szeretem, igazán.

 Halk sóhajával

Jelezte nekem,

Hogy készen áll,

Lelkében a szerelem

Dobolja ritmusát.

Oh, imádom ezt az éjszakát.

Fülébe súgtam, hogy szeretem,

"a nadrágomat is leveszem".

Dúl lelkemben a szerelem...

Csókjai után érzem, 

 Hogy remeg a térdem...

Bízom ölében, szerelmében,

Ebben a vágyban, az Egészben.

Halkan rám helyezi súlyát,

Hogy enyhíthesse velem

lelke azon vágyát,

Mit már oly' régen hordoz magában

És tervezett régi álmában.

Fölém hajolva,

Belémhatolva,

Úgy élem át a pillanatot,

Mit el nem szavalhatok.

Csókjaiba bújva,

Szerelmeskedve,

Dárdája hegyét magamba,

Mélyen beleengedve,

Nyögöm el a magyar szerelmes

Dallamot...

Hallom, ahogy azt nyögöd Te is,

Mennyire akarod.

Lassú ütemben

Hajózol bennem a kéj

Felé,

Teljesen természetes ez így,

Éjfél felé.

Ahogy érzem, 

megmerevedve

Állsz, s várod,

Hogy én is Veled láthassam

A partot,

Ezért adsz nekem még egy kis sanszot,

Majd egymásba,

Szorosan kapaszkodva

Készülünk fel a kéj áztatta,

Forró orgazmusra.

Hangodat hallva megremeg kezem,

Hangodat hallva megjön ihletem,

Hangodat hallva csókra éhes a szám.

Hangodat hallva már nem nyugodt éjszakám.

Hangodat hallva nem találom helyem.

Hangodat hallva elkerül az illem.

Hangodat hallva zsibog a vérem.

Hangodat hallva a Jó Isten arra kérem,

Legyen kegyes hozzám,

S engedjen szeretni,

És csóktól forró ajkammal boldogan nevetni.

Másképpen látom a világot ma este,

A lány szemével, ki egykor nagyon szerette

Az életét, önnön csodáját; álom volt minden egyes nap,

S akkor még nem gondolta, hogy eljöhet az a pillanat,

Mikor a világban helyét nem találva

Mindig könnyes lenne szeme,

S maga sem tudja, hogy mi lett Vele...

Az élet gyorsnak tűnő, lassú szenvedés,

S csak akkor lehet teljes, egész,

Ha minden puzzle a helyére van rakva,

S eljön életünk azon pillanatja,

Melyben teljesen megélhetjük magunkat,

S szabadon járhatjuk a még járatlan utunkat.

Szeretve lenni isteni dolog, csodás,

Az élet akkor csupa álmodozás,

Szeretet, szerencse és mámor...