mezeimarianna blogja

Emlékeim közt botladozva,
eszembe jut sok kedves tanár
az is hogy mi mindent tanított,
és hogy mit adott felsorolnám:

a sport bátorságot, küzdést, kitartást,
legyőzni minden akadályt,
a módszertanok talpraesettséget,
az orosz nyelv elfogadást,
erőt, tiszteletet a történelem
látni,bocsátani hibát,
és szabadságot a filozófia
bölcsességet, gyors észjárást,
önismeretet a pszichológia
az irodalom szárnyalást
elvonatkoztatást, szépséget a rajz
ötletet, kreativitást,
kötést, összetartozást a kémia
kapcsolatot, energiát
és pontosságot a matematika
nyitottságot,továbbjutást,
a biológia utat mutatott
a fizika helyes irányt,
térbeli tájékozódást a földrajz,
a nyelvtan alkalmazkodást,
empatikussá tett az egészségtan
egészségessé az ének
emberré nevelt a pedagógia...
belőlük ma is megélek.

Tanáraim! Köszönöm néktek!

/a 20.érettségi találkozóra/

A tanárnő

Bölcs volt és sokat tapasztalt
s ő az ki dicsért vagy vigasztalt,
kinek a szava mindig elragadott
és fejembe tengernyi tudást adott,
mert tekintete komoly volt és kitartó,
hangja bátorító, bíztató,
mosolya simogató,nyugtató,
s szíve olyan,mint a nyitott ajtó.
Kivel közelebb került a távolság
és elérhetőbbé vált a valóság,
kivel kitárult az egész Világ...
Kinek most mindezért köszönet jár!
            Köszönöm!

/kolléganőmnek
és Vaskóné Pánytya Júliának a földrajz tanárnőjének/

Mesélt...

Mesélt könyvébe bele sem nézett
és láttatott velem száz csodát,
s én tátott szájjal,tudást szomjazva
gyerekként ittam minden szavát.

Mesélt és segített megérteni
a hogyanokat és miérteket,
s ha volt kérdésem ő mindig tudta
az igaz, segítő feleletet.

Mesélt, hol sírtunk,hol nevettünk
együtt utazva három éven át.
S én hű diákként köszönöm a sorsnak,
hogy megismerhettem bölcs tanítóját!

  /kolléganőm felkérésére
  Kovács Istvánné-Anikónak/

Szavaid
 Margónak

Szavaid még visszhangoznak bennem
és üresebb,csendesebb lett az óvóda,
mert ,mikor még köztünk dolgoztál
hangosan zengett,
volt itt sírás,kacagás és móka,
s te olyan voltál benne,mint egy jó mostoha.

Nagy űrt hagyott hirtelen távozásod,
szavaid nem hallatszanak a csendbe,
és hiányzik belőle mosolygásod meghitt,
meleg üzenete,
anyai szívedből jövő féltőn-óvó szeretete.

Búcsúzom hát, s elakad a hangom,
pedig te színt tudtál csalni bele,
szavaid,emléked ha most fáj is
megőrzöm,
és nem feledlek el sosem!

A tanár úr...

A tanár úr elvarázsolt engem,
mint ahogy a látványos kísérletek,
a színes krétával írt nagybetűi
a véget nem érő jegyzetek,
a figyelme,mi felém fordult
s az,hogy mindig megnevettetett,
a szigorúsága,mit tudtam nem más,
mint szemüvege mögé rejtett szeretet.

A tanár úr elvarázsolt engem,
mert példának hozta otthonát,
s utat mutatva feledtette
a mindennapok árnyékát.

Köszönöm,hogy diákja lehettem,
hogy tanított három éven át!
Köszönöm,hogy tudását átadta
s én továbbvihetem,megőrizve e varázst!

/kolléganőmnek aki munka mellett tanul,
és Gartner Istvánnak-akitől búcsúzik/