A Felvidéken...

A Felvidéken sok a kot gyakran így mondják:
ágyakot, asztalokot, papírokot,
a tyúkokot csukják be estefelé,
és fölpartra mennek a domboldalon,
ha hivatalba mennek azt mondják:
mék uradra, vagy kérdezgetik: hogymegvagyok,
ti helyett tik és ha látnak regisztrálnak,
számtalan érdekes furcsaságot...

ott tyeplákit vesznek, ha otthon vannak,
keverik a magyart és a szlovákot,
ha valamit lelnek: aha mit találtam,
és áno helyeslés , ále a szópótló,
nászom Pista a a nastupistye /peron/
és zasztávka a megálló sztanyica az állomás,
csehül nadrágzseb jut róla eszembe,
mert nádrázsinak mondják /ez közelebb áll.../

becézgetnek mindent és kicsinyítőt téve,
isznak a bögrécskéből, poharacskából,
tányérocskából esznek, tálacskából vesznek,
késecskével, kanalacskával, villácskával,
a boltban kártyát adnak azzal füzetnek,
majd ha jelentés jött: milyen ügyes volt
milyen ügyesen vonta le: mondják ők,
nem sajnálják sehol a dicsérő szót...

a töltött káposztát takartosnak hívják
és kalbász a kolbász amit a helyi pap nem szeret,
ha tiltakoznak: azt azt már nem, azt aztán nem,
a Felvidéken a magyar tájak szavait megleltem,
legyen az alföldi ö-ü : möggyütté
vagy salgótarjáni a-á : Jáni és régies vót,
múltidős jelen, balatoni, szobi,
dt-s végződés, vagy két t-s, szívesen hallgatom...

ha nem is tudom a magyar-magyarul mit - hogy mond,
mert az cseh-szlovák-magyar igazi keveréke,
de a Felvidéken is otthon vagyok,
szeretem azt is ahogy ott beszélnek.