Tavaszvárás

merleg66•  2017. február 16. 22:53


Ködös, hideg, nyirkosan szürke a táj
A tél katonái még menetben
Kint a kertben csak varjak hada jár
Élelem után kutatnak szüntelen.

Egy cseppnyi rigó pár, szerelmesen
Játszik egymással a sáros talajon
S hangosan csivitelnek közben
Én az ablakon át nézem, hallgatom.

Vajon ők is a tavaszt érzik már?
S ha újra virágba borul a határ
A fészekben új élet születik?

A természet, mint örök körforgás
Megújul, mint mindig, ez oly csodás
Ha az ember bele nem avatkozik!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

merleg662017. február 17. 20:31

@Rozella: Békés és bölcs! De vajon meddig lesz békés? csak reménykedni tudunk, hogy a "ha" ott marad! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad.

merleg662017. február 17. 20:29

@Liwet: Azt, hogy az ember képes megújulni, nem igazán hiszem, inkább csak remélem! Köszönöm, hogy olvastad!

merleg662017. február 17. 20:28

@Nicol_C.Davis: Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad!

merleg662017. február 17. 20:28

@skary: Dafke is de..... :)))) Köszönöm, hogy olvastad.

Rozella2017. február 17. 20:23

A természet mindig bölcsebb az embernél.
Szép, tavaszváró szonett, a végén meg szerncsére ott a "ha.." :)

Liwet2017. február 17. 14:32

Megújul hamarosan minden a természetben.
Vajon mi is?

Steel2017. február 17. 12:28

Igen... Földanya mindig újjá tud születni. Reméljük így is marad. Látható, tiszta természetszépséget festettél.

Nicol_C.Davis2017. február 17. 08:15

Szomorú a vége, de szép a gondolatsor.

skary2017. február 17. 04:18

de...