Ősz búsong....

merleg66•  2017. január 10. 10:14


Ősz búsong a tájon,
Mint ősi várrom,
Mely omló kövei közt,
Tudja, ideje lejárt!

Tél közelít már,
Deres a határ,
Köd leple alatt,
Szürke a táj!

Hulló falevelek,
Elmúlást emlegetnek.
Vastag az avar,
Szél söpri már.

Fájó az emlék,
A tél hidegét,
Nem oldja fel már,
A szép szivárvány!




Paul Verlaine verseskötetét olvasgatva a legszebb verse: Őszi Chanson  (fordította Tóth Árpád) ihlette ezt a kis rím-próbálkozást!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

merleg662017. január 12. 21:18

@Liwet: Örülök, ha tetszett! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál!

Liwet2017. január 12. 14:53

Nagyon szép ez a versed is kedves Gábor!
:)

merleg662017. január 11. 18:56

@skary: Ja! Tél van, kemény és hideg! Köszönöm, hogy olvastál!

skary2017. január 11. 06:43

má nem is busong..hanemnemislétezik :)

merleg662017. január 10. 21:50

@kevelin: Az az eredeti! Az sokkal szebb mint az enyém!

merleg662017. január 10. 21:50

@BakosErika: Örülök, ha tetszett Erika! Köszönöm, hogy olvastál!

merleg662017. január 10. 21:49

@Rozella: Neked adom! :)))) Köszönöm szépen, hogy olvastál!

merleg662017. január 10. 21:49

@Zsuzsa0302: Köszönöm szépen, hogy olvastál!

kevelin2017. január 10. 21:41

S ont monoton bút konokon,ès fájon

BakosErika2017. január 10. 18:33

Szép gondolatok, Gábor!

Rozella2017. január 10. 17:45

Nagyon szép lett! Megy a gyűjteményembe! :)

Zsuzsa03022017. január 10. 10:52

Szépséges sorok!!!!