A végső búcsú

Köd szűrte, szikrázó napsütésben
Görnyedt özvegy állt 
koporsót átölelve


Megtörve, a csend fájdalmában,
boldog emlékek, megtört sorával
"hiányzol kedvesem, 
voltál s leszel ,a mindenem"


Derék ifjak anyjuk mögött
Ölelve támaszt nyújtva
némán zokogva 
Bámultak a semmibe


Zsoltár éneklése,
markolt a a szívekbe,
hit szolgája ,reményt, feltámadást ígért.


Búcsú a családtól, 
Búcsú a világtól, 
Végső út, 
Végső hely


Nehéz a föld, 
Fáradt a szív, 
Üres tekintet,
Egy jó lélekkel kevesebb.