matahari blogja

Ülök  awc-n. 3 éves vagyok, vagy négy? Mindenesetre kiskorú.

Köztudott, hogy a wc-n támadnak a legjobb gondolatok, amolyan meditatív,kreatív helység.

Ez a wc speckó rém szocreál a lakótelepi sárga-szürke tapétájával.

Tehát itt ez a wc, a szürke macim, és előkerül néhány szép színes filctoll. Hm..Nagyszerű. olyan szürke itt minden. Színezzük ki!

Először egy kis piros, hogy feldobja.Najó, legyen még több. Szuper. Most jöhet a lila kék narancs és a többiek.Most már mingyárt más. Büszke vagyok a művemre. Remélem anyuék is értékelni fogják, nem szólok, legyen meglepi.

Na és itt vagy te szegény szürke maci. Díszítsünk ki téged is! Csodás lettél!

Következő kép: ülök anyám nyakában, ő rohan, apám utánunk, eszelős arckifejezéssel. Félek, és meg vagyok sértve. Azt hittem értékelik a művészetet, babakocsis korom óta múzeumokba cipelnek.

Akkor most mivan?

Úgy látszik nem lesz belőlem festőművész, max wc-s néni.