martonbrigi21 blogja

Élni kell ezt én is tudom,

élni kell én mindig mondom,

élni kell, hát élj boldogan,

élnék én is de nélkulked hogyan?

Olyan hamar visszajövök, hogy nem is lesz időd hiányolni. Vigyázz a szívemre - veled hagytam.

Várva várt, mégis nehéz nap számunkra ez a mai. Az utolsó napokban éreztük igazán, hogy mennyire biztonságban voltunk itt. De menni kell, s itt hagyunk minden szép emléket.

    Nyolc éve már, hogy elsősként félve léptük át az iskola kapuját. A tanító nénik szeretettel vezettek be bennünket az írás, olvasás rejtelmeibe. Nehéz és egyben izgalmas évek voltak ezek. 

     Majd következett a felső tagozat.Csupa érdekes tantárgy: földrajz, történelem, fizika, nyelvek. Ahány tantárgy annyi új tanár. Aztán jöttek a szürke hétköznapok, melyek tanulásból, tanulásból és tanulásból álltak, de ezt is átvészeltük néha rossz, máskor jó kedvvel. Voltak ünnepnapok is. Játékos vetélkedők, meghitt karácsonyok, vidám farsangok, csodálatos kirándulások. S a versenyek melyeken összemértük tudásunkat más diákokéval. Na és a focimeccsek, melyek végén vagy ujjongtunk, hisz győztünk, vagy pedig eggyütt szomorkodtunk a vereségen. Örök emlék lesz mindez. A kirándulások szép emléke, a dolgozatok izgalma,a szünetek zsongása és a diákcsínyek emléke elkísér minket elkövetkező hosszú utunkon. A felnőtté válás útján. Lesz mire emlékezni 20 év múlva.

    Mos búcsúzunk tanárainktól, igazgatónktól kiktől bármikor segítséget kérhettünk, kikre mindig számíthattunk s kikben megbíztunk. Köszönettel tartoyunk nekik, hisz közösségé kovácsolták osztályunkat s megszervezték a jó hanulatú kirándulásokat. Megtanítottak arra is, hogy  legyenek céljaink, vágyink és harcoljunk értük. Kérjük felejtsék el a velünk kapcsolatos rosszakat, s csak a jóra, szépre emlékezzenek.

   S most hozzátok fordulunk drága szüleink. Hálásak vagyunk a gondoskodásért, szeretetért, támogatásért, amit minden nap megkaptunk Tőletek. A mai nap számotokra is mérföldkő, hiszen gyereketek életében lezárul egy szakasz. A félénk csetlő-botló gyereketekből középiskolás lesz, s még nagyobb feladatok állnak előtte. Már nem foghatjátok a kezünket, de tudjuk, hogy szeretetetek, türelmetek,aggódásotok, mindig elkísér minket.

    Kedves itt maradó diáktársak. Sok közös élmény köt össze minket. Köszünjük nektek az élményekben gazdag diákéveket. Kérjük próbáljatok helytállni, szorgalmasan, kitartóan tanulni. Őrizzétek meg iskolán jó hírét, melynek emléke örökké szívünkben él. Most átadjuk iskolánk kulcsát, melyet egy éve őrzünk már. Őrizzétek ti is gondosan és vigyázzatok rá, hisz nagyon nagy értéke van.

Volt egy lány világtalan,
Éjszakája rengeteg álmatlan.
Csak úgy láthatott volna,
ha valaki szemeit neki adja.

Volt egy fiú, aki nagyon szerette,
S minden gond ellenére ott volt mellette.
A lányt senki sem szerette úgy, mint ő.
Érzése sosem lett iránta keserű.

Egy napon érkezett a hír:
A kórház számára két szemmel bír.
A lány boldog volt,
S a fiú örömében vele együtt zokogott

A fiú a műtét előtt így szólt:
Feleségem leszel ha látni fogsz?
A lány boldogan igent mondott
S érezte a végtelen szeretetet mit a fiú adott.

A műtét nagyon jól sikerült,
S a lány végre látni kezdett.
Felfedezte az élet szépségét,
s a látás gyönyörű érzését.

Megtudta hogy a barátja vak,
Felesége lenni már nem akart.
Normális barátot akart: nem vakot,
S elfeledte a sok gondoskodást, mit a fiútól kapott.

Egy nap érkezett a fiútól egy levél,
Melyben jó életet kíván, s szép emlékekről mesél.
Állt még egy mondat a levélbe:
Vigyázz a szemeimre.