Beidegződések

maron•  2017. június 17. 18:48

Egyszer lent, egyszer fent

Magam alatt voltam, de azt hiszem, kezdek kijönni a mélypontból. Azt érzem, egyedül is teljes vagyok és egyedül is képes vagyok boldog lenni. Nem kell ahhoz barátnő, hogy elmenjek ide-oda. Egyszerűen csak élni kell, levonni a tanulságot és elengedni a rosszat. Egyszer lent, egyszer fent. Nincs ezen mit ragozni. :)

maron•  2017. június 16. 21:07

Ember vagyok

Ha önbizalmam a porba tiprod,

én akkor is holnap tovább élek.

Kimondalak, mint hétlakat titkot,

felvállalom, hogy csak ennyit érek.


Tudod, soha nem fényezem magam,

a földtől az egekig nem szállok,

nem játszom meg, hogy über az agyam,

a szememen sincs rózsaszín hályog.


Két lábbal a földön ember vagyok,

görnyedt háttal cipelem a sorsom;

megszületek, azt egyszer meghalok,


csupán ennyi, és nem több az élet.

Nincs mit tenni, döntésedet hordom,

egyszer talán saját tükröd nézed.

maron•  2017. június 16. 17:26

Tele a szennyes

Ahogyan más alsóneműt cserél,

úgy dobsz ki engem. Tele a szennyes;

tegnapok fölé zárul a fedél,

veledpercek emlékképe elnyel.


Átértékelsz, röpke tíz év után,

tőlem többnek gondolod már magad;

és azt hiszed, hogy olvaslak bután,

leveledre félreértés marad.


Fogyatékos, se hülye nem vagyok!

Nem sírlak én maradásra kérőn,

mert minden rossz után a nap ragyog.

Vajon miért eszmélek fel későn?

maron•  2017. június 15. 21:56

Csontkalitka

Feltör az érzés: sehol nincs helyem,

hiába vágynék még valahova,

csak csontkalitkám rácsait lelem,

magam rabjaként vagyok ostoba.


Ítélet sújtva megedz az élet,

megtörhetetlen a kemény borda,

homályom mélyén kereslek téged,

Hitem, de Isten messzire hord ma.