malory blogja

azon gondolkodttam,hová írhatnám le,ami belülről feszít..hát ide,úgy döntöttem..

minden nap elmenni melletted úgy,hogy rád sem nézek..minden nap megölni magam egy kicsit,vagy nagyon,mert nem nézhetek még rád se...mert ha a szemedbe nézek,akkor vége...próbáltam magam úgy tartani,de nem ment..a szemed öl...keresztül lát rajtam,azon,ahogy a nem törödömöt próbálom játszani,ahogy érzelem nélkül próbálok rád nézni...így egyszerűbb..hiába kérlek,hogy engedj,sosem tennéd..sosem.pedig már hányszor kértelek..már döntöttem..de nem érted..nem akarod érteni...

haldoklom,úgy égetsz belülről...pedig igazán rád se merek gondolni...az érintésedre...ahogy a hajam a fülem mögé símítottad...ahogy kint ültem,beszélgettünk,és te fölálltál,odajöttél,és adttál egy puszit a fejemre..:)..erről meg eszembe jut,amikor utánam szaladttál,és homlokon csókoltál...túl sok az emlék..hm...emlék..még fáj a szó...emlék..