makrancos1988 blogja

Valaki hív,
Valaki fél,
Valaki néz,
Érzem.
Síró gyermek hangját hallom.
Lehet hogy én vagyok???
Félek!!!
Becsukom szemem, fényt látok.
Lehet hogy közeledik az idő???
Nem tudom.
Csak érzem, félek,
félek valamitől,
mely bánt, de miért???
Nem tudom!
Feketeség vesz körül.
Érzem.
Valaki átkarol, a halál??? Lehet.
Időm hamar lejár!
De még mindig félek, félek a fájdalomtól, a változástól.
Nyújtó kezek felém hajolnak.
Segítenek vajon, vagy csak mutatnak?
De vajon mit?
Az utat, a változást, az életet?
Élni akarok, csak ezt választom.
De a félelem csak karol, szorosan!
Kiszabadulni nem lehet, nem tudok.
Itt az időm, mennem kell.
De nem akarok, mégis visz valami,
valami fájdalom!
A fényben bent vagyok, visszafordulni nem tudok.
Reggel mikor ébred a nap, ágyam hideg... 
s nem vagyok benne...
Vajon hol vagyok???!!!

Olyankor hiányzol a legjobban,
mikor egyedül a párnámra hajtom a fejem.
Olyankor hiányzol a legjobban,
mikor vággyal alszom el csendesen.
Olyankor hiányzol a legjobban,
mikor emlékedtől könny csillan arcomon.
Azt akarom tudd SZERETLEK és HIÁNYZOL nagyon.