Majorváry blogja
Március idusán
mikor a fák rügyein
tükröződnek a kokárdák
piros-fehér-zöld színei,
felizzanak a szabadság szikrái,
egyszerre dobban megannyi
igazságért szomjazó szív,
magyar holnapért imádkozik
nemzetnek fiai és leányai.
Petőfi szavai követelnek
ma újabb forradalmat,
testvér, élesítsd kardodat,
ha kell egymás mellett
vágunk rendet,
hulljanak a forgó köpönyegek,
a nép vérszívó piócái,
hitvány árulói!
Március idusán
ébredj Magyarország,
Kossuth szelleme
hű katonákért kiált!
2009. 03. 15.
A völgy ölében
A fenyők fehér süvegein
vidáman csillogott
a hold tekintete,
a didergő hópihék
szerelmesen bújtak össze,
sejtelmes szikrákat szórva
a lelassult idő elé.
A völgy ölében
hófehér subában,
zsúpfedeles házikók vacogtak,
pici ablakaikba kuporogva
táncoltak a gyertyák fényei,
kéményeik fekete füstöt fújtak
a hunyorgó csillagok szemeibe.
A kis, kerek templomból
hívek áhítatát
sodorták tova a szelek,
éltető forrást fakasztva
a Jézust szomjazó lelkekben.
Lassan elnehezedtek
az éj fáradt lábai,
a fények árnyékokba húzódtak,
a hívó szavakat
értő fülek hallgatták,
és az aláhulló hópelyhek
gyengéden átölelve egymást,
egy szebb jövőről álmodtak.
Téli tájban
Téli tájban siklik a szán,
csengők hangja messzire száll,
rénszarvas lábak dobognak,
vidám szikrákat szórnak.
A távoli házakból
karácsonyi ének szól,
a családok összejöttek,
együtt ünnepelnek.
Oly nagy a világ,
de ő mindenhol megáll,
a jézusi szeretet hírvivője
eljut mindenki szívébe.
A jégvirágom
Ezüst ruháján
vidáman táncol a fény,
jeges pillantásán
az idő pihenni tér.
Tovaszállt bánatom
betakarja az egyhangúság,
egy édes-savanykás,
elfelejtett álom.
Alámerülök a végtelenbe
érzelmeim mezején,
szirmok puha ölelése
ringatja szívem bölcsőjét.
Csokrot szakítanék
szerető hitvesemnek,
de jégvirágom könnyedén,
érintésemre tovalibben.
Fény és árnyék
Megfáradt testeden imbolyog,
keresi álmait a nap,
aléltan kóborol
a sötét árnyékban.
Éjjel ellopja tekinteted,
megpihen csábító ajkadon,
majd újjászületve reggel
táncol lábnyomaidon.
Ijedten elszaladsz,
beleolvadsz a fénybe,
forró, kirobbanó érzelmeimbe,
csak elillanó árnyékod marad.
