Magyari Ernő blogja

 
Omladozó deszkakerítéssel
körbeölelnek ideáljaim,
hosszú évek tűzének hevébe
beleégnek szendergő vágyaim.
 
Megértésnek józan bölcsessége
megtiltana örökké akarást,
de szívemnek örökös erénye,
hogy kutat, keresi a lázadást.
 
Ó bárcsak még egyszer élvezhetném
szirmait az ifjú vad világnak,
erényben játszva, pihe könnyedén
hinném el itt van Ő, megtaláltam.
 
Barkácsolóm nincsen ki összerak
s minden tapasztalatom akadály,
végül velem sok ember belehal
éltének várva, zsongó tavaszát.

 
Jönnél-e Te velem
ismeretlen útra,
olyan-e a szíved
mintha mindent tudna ?
 
Tervtelen tervemen
sétálgathatsz futhatsz,
magasból zuhanva
hegycsúcsára juthatsz.
 
Kiraklak percekből
szótagokra bontlak,
bojkottált napokon
új szavakká írlak.
 
Grap'fruit illatán
ízeidet élem,
szomjazó nyelvedet
járom dinnyelével.
 
Hogy lássalak jobban
színeimre szedlek,
kék egek tisztásán
boldogsággá festlek.
 

Merre keresselek?
Láttalak a napban,
ittalak is téged
hűs hegyi patakban.
 
Téged hallottalak
hegyekben visszhangban,
beszívtalak mezőn
virágzó illattal.
 
Merre keresselek?
Tudom hogy létezel,
kenyérrel ettelek
szível figyeltelek.
 
Ma is itt vagy velem
elbújtál az éjben,
ott lapulsz falamon
óra ketyegésben.
 
Merre keresselek?
Ha térben s időben
ugyanaz volt álmom
s nem jutott előbbre.
 
Merre kerestelek,
hogy nem találtalak?

 
Mosatlanom ott áll
hatalmas halomban,
virágárusnál sem
fogyott el egy rózsa.
 
Szekrényemben sok
a vasalatlan ruha,
vacsorám is ha van
akkor hideg kaja.
 
Lüktető szívemben
egyre jobban dobban,
amilyen szép voltál
úgy kivagyok fosztva.
 
Minden amit adtam,
belelökve sárba
s kihajtok belőle
egy pár virágszállal.
 
Jövőmben csak azért
az egyért nem férsz el-
Tele lettem töltve
egykor büszkeséggel.

 

 
Elfuserált szerelmeim
ma is rátok emlékezem,
hol volt hol nem volt partjaim
kikben hittem meglelem !
 
Lehet ha ostoba voltam,
hogy igazimat kerestem,
poligámoknak születtek
legtöbben kit szerettem.
 
Mit számít, hogy nem csaltatok
ha eszetek már máshol járt !
Alkalmasság szerepemet
megunva, léptem tovább.
 
Veletek csilapítottam-
forrásotokból vágy tavát.
Virágokkal szórom tele
emléketek tavaszát !
 
Balgaságom ím feladom
egy kis időre értetek,
köszönöm, hogy szépségetek
díszíthette életem !