magok

Öt órát aludtam, a reggel ötször leköpött, majd az ágyról lelökött. Mikor megláttam a tükröt s benne törött tekintélyem, gyorsan ittam a ködre egy bögre kávét. Na, az ütött! Kifli s cigi között, belém ötlött ki s hol vagyok. Gyűrött magamra raktam egy göncöt, aztán az indulás belökött a keddbe, de nekem ez egy csütörtök.

A teremtéskönyve hiányos, csak nagy vonalakban említi a teremtés fázisait.
Elfogadhatatlan lenne, ha egy természettudomány előadáson a professzor így tanítaná a világ születését:
-Előbb lett az ég és aztán a föld.
-Világos lett -eddig világos?
-A sötét az azt befolyásoló tényezők nélkül is spontán elkülönült.
-Vizek keletkeztek és szilárd boltozat. -geológiai ismereteink nincsenek
-Az élet a szárazföldön keletkezett dús növényzet formájában, mely már gyümölcsöt is érlelt, noha a Nap csak aztán került az égre. -nincs egyéb információnk a sorrend hiteltelensége felől, így hát hiteles.
-Kialakult a vizekben is az élet. -kedves hallgatók a ''könyvem'' nem ír arról, hogy hogyan is, hát legyen elég annyi, hogy kialakult.
-Megszülettek a háziállatok, igaz még sehol nem volt a gazdájuk, de már háziasítva voltak. No de semmi gond, máris érkezik két ember. Hogy honnan, hogyan? A ''könyvem'' nem írja.
- Az előadásomnak ezennel vége, a világ keletkezéséről elég ennyit tudni. Kérdéseket nem fogadok el, illetve a válasz csak annyi lenne, hogy így történt és kész. Mehetnek doktorálni. Ha valaki mégis szeretne többet megtudni a folyamatról, az keressen egy Darwin nevezetű fickót, neki van egy minden részletre kitérő másik elmélete, de az (éppen ezért) tele van hibákkal.

Ülök a boltban unalmamban, de véletlenül sem halkan. Akkor belép városunk mélyen megbecsült plébánosa. Nyomtatót hozott a hóna alatt. Pár mondattal körülírta, hogy mi a gond a készülékkel és arra kért javítsuk meg. Átvettem a masinát és ígéretet tettem neki -szent esküt nélkülözve-, hogy pár nap és elkészülünk vele, ám úgy tűnt, hogy az idő sürgette, mert arra kért, adjam meg neki a telefonszámomat, amin érdeklődhet a projekt alakulásával kapcsolatban. A pár percnyi udvarias, felhőtlen kapcsolatunk ezen a ponton avanzsálódott, székemen kényelmetlenül ficánkolódó állapotba. Hiszen tudtam a telefonszámomban lapuló hatásos három hatosról. Udvariatlan nem lehettem, hát vállalva tettem, diktálni kezdtem mobil életem. A szentatya szorgalmasan írta, de amikor a három hatost meghallotta, megtorpant a tolla. Jegyzetéről feltekintett, le rám, aki akkor már nagyon lent volt. De mit tehettem? Arcom vonásait igyekeztem úgy rendezni, hogy azt lássa, ugyan, ezt mit sem jelent. Aztán rám mosolygott és csak annyit mondott: ördögi egy szerkezet!

Kezdetben bizonyossággal állították, hogy a Föld lapos és az egyetlen anyagi világunk. Aztán meg találtuk Amerikát és a tudat kezdett gömb formát felvenni, de még akkor is úgy hitték, hogy a csillagos égbolt már Isten világa. Aztán felfedeztük a Naprendszert és meggyőződve hittük, hogy az a világunk vége. Alig 60 éve!!!! még a tudósok is határozottan, meggyőződéssel tanították, hogy megtaláltuk a világunk igazi határát: a galaxisunkat. Tévedtek. Hiszen rátaláltak a többi megszámlálhatatlan galaxisra.
A fentiek tükrében logikus következtetésem, hogy nem a többi galaxist találták meg, hanem: látótávolságunk új határát.

Nem tartom magam konzervatív, prűd embernek. Nyitott vagyok a számítógép hozta új dolgokra hiszen informatikus vagyok. Ám amit a lányom művel mostanság az engem is tanácstalanná tesz. Hazajön az iskolából, köszön -jó esetben- és leül a gép elé, majd este 10 óra magasságában úgy kell neki könyörögni, hogy kapcsolja le magát az internetről és menjen aludni. Sok esetben nem fogad szót és nekem kell szétválasztanom az embert és gépet.
Van ez a Facebook nevezetű közösségi oldal. Nos kinek mit jelent a közösség. Nekem valami olyasmit, amit kontrollálni is lehet, mert ott vagyok, látom, hallom a másikat és ha akarom csak akkor érintkezem, kommunikálok egy adott személlyel, ha annak mind külső, mind belső tulajdonságai megfelelnek az ízlésvilágomnak. Az internet nem ilyen hiszen messziről jött ember azt mond amit akar.
Néha lehetőségem van „meglesni” hogy a tizenéves lányom milyenféle Ádámokkal flörtöl a facebook férges almafája alatt. Persze ez nem igaz, mert én sem tudhatom a valóságot. Csak azt látom amit a lányom is. Anonim lények, bármilyen kitalált személyiséget, arcot felvéve beszélik tele a lányom éppen kibontakozó világszemléletét és teszik ezt késő estig. A gyerekem pedig naivan elhisz mindent, hiszen otthon azt látja tőlünk, hogy csak igaz lehet az amit hall.
Tinédzser. És már nem tudunk rá olyan hatással lenni mint régebben. Már neki is van véleménye! Ami egyre gyakrabban szemben áll a miénkkel. Hiába mondom-mondjuk neki, hogy olvass, tanulj, ne csak a gép előtt ülj, mert attól nem leszel okosabb – mintha egy géphez beszélnénk.
Anyanyelvünk ízes szép szavai helyett, vagányságot követve pötyögik le a szleng szavakat. Azt tudják, hogy ki a Hannah Montana de közben úgy gondolják, hogy Amerika fővárosa New York. Olyan zenéket linkelnek el egymásnak, hogy az már rémisztő! A komolyzene nekik nevetséges, unalmas és ha mondom, hogy olvasd el a Kőszívű ember fiait, hát azt mondja:
-Minek? Lecsekkolom majd a neten.
Félek! Az ember tragédiája éppen most zajlik napjainkban. A klasszikus valódi értékeink, az igényesség a tartalommal megtöltött művészetre, gyermekeink számára már nem „divat”
Tudom: rólunk is hasonlókat gondoltak a szüleink de ez most más. A virtuális tér szó szerint megöli a valóságot! És teszi ezt teljesen ellenőrizetlenül.
Bevallom őszintén, a tizennégy éves lányom még egy regényt sem olvasott végig! Pedig megtettem mindent, hogy rávegyem őt az olvasásra. Hiába rakom a fülére kedvenc zenéimet, lelke túl modern a varázslatos fuvola hangjához. Aztán hamar, szinte lesajnálva engem „hip-hop” leveszi a fejhallgatót, majd azt mondja:
-Apa, ez unalmas! Még dob sincsen benne.
Tanácstalan vagyok mert nem engedné és nem is tudok mindig ott állni mögötte, hogy lássam mit tanít neki az internet és kikkel beszél ott. Eltiltani a jövőtől úgy gondolom, hogy nem szabad, hiszen minden osztálytársa is ezt teszi és nem akarom, hogy kakukktojássá váljon. Nem tehetek mást bízom abban, hogy nem esett messze az alma a fájától és önállóan is tudja, hogy hol vannak az ésszerű határok.