m.a.n.o. blogja
Bárcsak
Lassan beleőrülök abba, hogy
Nem bírom elfeledni a múltat.
Téged, az emlékeket s az
Együtt töltött szép napokat.
Nem tudlak elfelejteni,
Hiába is próbállak.
Minden egyes nap
Eszembe jutsz valamiről:
A zenéről, a csendről,
A reménytelen szerelemről.
De nem sírok már azon,
Hogy hiányzol nekem
Inkább mosolyogva gondolok
Azokra az időkre, amiket még
Melletted tölthettem.
Szeretni valakit
Veszélyes dolog.
A szívem a tét
Ez, mit odadobok.
Egy olyan embernek,
Aki nem is szeretett
Soha igazán, egy olyan
Embernek, kinek játék
Vagyok csupán.
Ilyen erős érzést, nem tudom
Hogy hányszor érezhet egy ember
Az élete során.
De köszönöm neked,
Hogy bár csak rövid ideig is
De nekem erre esélyt adtál.
Én miattad lettem jobb ember,
Ha mosolyogtam, azt csakis
Érted tettem.
Ha szomorú voltam,
Akkor az, csak miattad lehettem.
Ha rád néztem, akkor megszűnt minden más
Szinte álomszerűvé vált a valóság.
S amikor elmentél, nem volt
Ami jobban fájt volna.
Ó! Bárcsak te is
Szerettél volna….
Soha el nem olvasott vers
Ez a vers neked szól. Érted született
Mert nekem te vagy az, akiért élni érdemes.
A te arcod jut először az eszembe ébredéskor
A te hangodat hallom mindig lefekvéskor.
Nincsen olyan dolog,
Amit érted meg ne tennék
Nincsen olyan kérés
Mit neked ne teljesítenék.
A rabod vagyok, mert magadhoz láncoltad
Szívemet, bár erről te sohasem tudhatsz semmit meg.
Szíved rabja vagyok, te vagy ki engem éltet
Nélküled, egyedül nem teljes az élet.
Szeretlek! Eddig még nem éreztem ilyet
Egyszerre van melegem és önt el a hideg
Ha meglátlak, testemen végigfut a remegés
Minden pillanat melletted maga az újjászületés.
Minden perc, ami melletted telik el
Egyben kínoz és tölt el melegséggel
Mert szeretlek téged, mindennél jobban
Érzem, hogy a szívem csak teérted dobban.
De érzem azt is, hogy te nem szeretsz engem
Ilyenkor úgy látom, az életem értelmetlen.
Mindig mikor elmész, csak ülök a csendben
De közben százezer hang üvölt a fejemben.
Te kellesz nekem, te vagy a mindenem
Mért kell nekem téged mindig elvesztenem?
Mért nem szeretsz viszont, mikor annyit jelentesz nekem
Mért kell miattad ennyit elszenvednem?
Egyetlen szó, mit sohasem mondhatok el neked
Ez az egyetlen szó nem más, mint a szeretlek.
Én lennék a világon a legboldogabb ember
Ha elmondhatnám neked ezt csak legalább egyszer
De érzem legbelül, hogy nem tehetem ezt meg
Mert belehalok, ha a válaszod nem „én is” lesz
Inkább a semmi, mint az elutasítás
Inkább a remény, minthogy ne maradjon semmi más.
Nem tudlak elfelejteni, ha akarlak, akkor sem
Mert a te emléked az egyetlen biztos pont az életemben.
E nélkül biztosan elveszteném a fejem.
Ha rád gondolok, megnyugszom s elcsendesedik a világ
De legbelül egy hang csak egyvalamit kiállt:
Szeretlek.
Egy álom csupán
Szép nyári nap.
Kinn a mezőn csak
A nyugalom vár.
Ott vagyok s ott vagy
Te is velem,
Kettőnké a világ.
Rád nézek és érzem
Hogy mennyire szeretlek.
Szívem felgyorsultan dobog
És tudom, hogy bármit
Megtennék érted.
Leülünk a fűbe és tudom
Hogy én itt maradnék örökre.
Boldogan. A csendben.
Veled kettesbe.
A legjobb érzés mégis az
Hogy amikor rád nézek,
Te visszanézel rám.
Mosolygok s te visszamosolyogsz
Látom szemedben a csillogást.
Kinn a mezőn, a nyári melegben veled lenni olyan jó.
De hirtelen a csöndet megszakítja
Egy zeneszó.
Kinyílik a szemem s tudom,
Csak egy álom volt.
Az ébresztő hangja visszahúz a valóságba
Pedig eddig minden olyan szép volt.
Fel kell kelni s tudom
Egy újabb nap vár rám.
De nélküled s egyedül
Oly ridegnek tűnik a valóság.
Élni kell, mert megállni nem lehet
De álmaimban még mindig ott vagyok
A mezőn, veled.