ludas blogja

Meg nem szülöttek.

 Ma sűrű bíbor könny szitál,
a meg nem születettek sírnak,
minden fénytelen, és sivár,
ma a bánat virágai nyílnak.

A spirálon belül, pereg a nemlétező idő,
foglyai a percek, melyben nincs tegnap s jövő.
Könnye folyik vak, gödör nélküli szemüknek,
siratják az anyát, kit meg sem ismerhettek.
Olyan is akadt, ki nem vágyott erre a síkra,
a meg nem születettek jussa, a nem létnek kínja.

Amorfként sodródnak az éjben,
nem az a közeg az otthonuk,
sikolyok kél az éles szélben,
az anyáért kiállt most jajszavuk.

Az áldott méhet éppen hogy csak megismerték
bár, ők választották, a folytatást mások szegték,
nem lett részük a babusgató édesanyai szóban.
Az első pillantásban s a keserédes anyai csókban,
nem nyúlhattak vágyón akarón, a rózsaszín kis kezek,
most nem ismerhették meg, mi az anyai feltétlen szeretet.

Most az ártatlanság színe,
sűrű fekete vértől pettyezett,
ők, kiknek megszakadt az íve,
nem nyerhették el itt az életet.

2009.05.08. Rézi.

Majd megyek.

Tavaszvolt s a hajnalpírja kélt,
a pohár alján, egy arc rám vissza néz.
Lelkem kerestem, mit elvittél messzire,
a bor a zene, és a magány maradt nekem.

A természet symphoniája zengett odakint
itt bent, jegesek lettek gondolataim,
koppantak a falon, mint a cserebogár,
nem, nem ölel a két karom soha már.

A fájdalom mar,
szaggat itt belül,
nincs már a kéz
mi rám nehezül.
Nem látom szemed,
könnyes az enyém,
mi lesz én velem,
hiába várlak én.

Szerelmed kísér, olyan mint a mákony
engem bódít, de ajkad nem találom.
Keresem éjjel s nappal, mindenkiben,
pária lettem, soha nem állhatok meg.

Örömöm már nem lesz, nézem másokét,
istenem vigyél hozzá az ő, az ő lelke felé.
Előttem képed s nem kell már a pohár,
még várj kicsit, és lelkem hozzád száll.

2009.05.03. Rézi.

Rubicon.

Az esőcseppek arcodra hullanak,
folyóerei elmossák múltadat,
elvesznek szavaid, a jók is mind,
bár az őszinteség nálad nem kincs.

Számtalanszor átlépted a Rubicont,
a betűkből szól lesz,csak ki ne mond.
Tükrödben nem is látod arcodat,
az üveg, képmásodtól széthasad.

Miért kell hazudni
s miért a színlelés,
a drámából nem lesz
habos leányregény,
ha torz a lelked,
arról te tehetsz,
mert a jóságot
sehol nem keresed.

Az esőcseppek szétfolynak arcodon,
a burok tiszta lesz, de belül ül a mocsok.
A héj mögött meghasonult lelkek ülnek,
mint a gubát-szűrt, cserélgeted őket..!

Görcsös, alattomos vagy mint a nadraguja,
a nemes, nyílt lélek neked csak utópia.
Sokszor elbuktál s fogsz, a színpadon,
ezért ne feledd, az igaz szó az hatalom.

2009.05.01. Rézi.

Anya olvasd.

Mindennap kellene mondanom,
hogy nekem te vagy a fény,
az életet adtad sa holnapot,
és csak én tudom, mi mindent még.

Bár nem kértem, de itt vagyok
s örülök, hogy te vagy az én anyám,
mellettem elsuhantak a tegnapok,
de még mindig vigyázol rám.

Néha, állva aludtál felettem,
s egybefojt a nappal az éj,
és én, igazán azt szerettem,
ha éreztem tested anyai melegét.

Mikor több volt fülem, mint fogam,
virrasztottál, sok sok éjszakán,
prizniccel vitted le a lázamat,
velem könnyeztél, ha valamim fájt.

Én nem tudom kellően megköszönni,
hogy értem tettél erőd felett,
s hogy most már kezdtél öregedni,
majd én vigyázok rád szüntelen.

Megfáradt kezeid öledbe teheted,
s virágaid között múlathatod az időt,
gondod már semmire ne legyen,
szeretlek, mint gyermek képes egy szülőt.

2009.04.29. Rézi.

Csak hideg aktus.

A tűz soha nem lehet csak a tiéd,
Látod,de nem ismerheted hevét,
Némely nő is pontosan ugyan ilyen,
Megismerheted őt,tied nem lehet.

Karodba tarthatod,érezheted melegét,
De rádöbbensz,felszínes csak az egész.
Sóhajok,sikolyok szakadnak ajkán fel,
Van,színleli csak az orgazmust neked.

Úja, szántja élvezettel,mélyen hátadat,
S öle,bár lehet hogy téged elragad,
Ha szemeiben keresed-kutatod tiéd,
Amit ott látsz fényleni,az az esti fény.

Fogai, ha harapdálják vadul válladat,
S ajkai azt suttogják még,akarlak,
Mind ez lehet csupán csak délibáb,
Egy hideg aktus ez ,és semmi más.

De a tűz ha ismered,lehet egyedül tiéd,
Mely nem csak óv,meleget ad és fényt,
Átölel s nyaldossa finoman testedet,
Ismerned kell,hogy ne égessen meg.

Ha lényed önfeledten átadod, ö az övét,
S érzed mindent adó pulzáló melegét,
És szavak nélkül érted minden szavát,
Akkor apró rezdülései kettőtöké,valóság.

2009.02.16. Rézi.