logaritmus blogja

a hazugság álszent nyílai kedveskedjenek
az igéretek a vágy-lakban laknak
a félelem abban nagy, magad vagy elveszett,
hit hiteget, hittek benn /ember-nek
önárúló mutogató eltünő eretneknő
szívvel is csupa testetlen
halálig sem szeret-lek-keverő próbanő

harapások nyakadon
ajkaid búja láza fájdalom
tekinteted bársonyán
átfut a nap talán
majd irigyen elszalad
álmainál is több vagy tán
mint délibábremegő kanyon
elveszek emlékedben
valaha volt nekem is nevem...

Zálogba keveredett az elme
eladtam magam nem volt mi veszne
kardot emeltem a holnapi napra
lefejeztem virradatát
a bakó becsapva,
Hónom alá kapva raboltam életet
mi jogom van élni
ha nem is lehetek.
soha neked.

/Nem saját, egy ismerős kért meg tegyem fel..Mert ..mert..Oka volt rá. /

Meredten néztem
Mesteri íveid,

Hullámzó sóhajok
Ringatták kebleid,

Csókod idéztem régről
Néztelek eltűntél a képről.