Vénülő időben, fásult napokon

Vénülő időben,

Fásult napokon,

A szférák zenéje

Hervadt, monoton.

 

Hever az öreg Nap,

Mint fagyott szeder,

Sugaras orcáját

Köd takarja el.

 

Fenn a fellegek mind

Szürke fantomok,

Születő Tavaszban

Hol Tél imbolyog.

 

Vénülő időben,

Fásult napokon,

Jövő kopogtat a

Zárt ablakokon.

 

Hallgat a Múlt, mint egy

Fáradt idegen,

Kocsmaasztal mellett

Locsog a Jelen.

 

Perc-létű rossz kánon

Szószéken dadog,

Távol-ködbe vesznek

Néma távlatok.

 

Vénülő időben

Fásult napokon,

Int sok ifjú emlék,

S a régi Balaton.

 

Foszló idő-tokban

Száz emlék ragyog,

Ők formáltak azzá,

Aki most vagyok.