Esőt könnyez az ég sötétlő mélye,
Elrejtőzött a csillagok sora,
S a szomszéd kocsma rekedt, rossz zenéje;
Mint távozó nyár mélabús tora.
——-
Napjainkat elnyeli az Idő,
Múltunk avarként lábunkhoz ragad,
Az őszi est kopott függöny-redő,
S az esőcseppek halkan hullanak.
—
Rohanva rövidülnek a napok;
A nemrég harsány napfény csak dadog,
Tükörből néznek hamvas tegnapok,
S búval terhes felleg gomolyog.
——
S mégis, mégis, míg hullik az eső,
S az éjszaka mindent szürkére fest,
Szunnyad a gyermek, névtelen jövő,
S rabul ejt a szépséges őszi est.
Személyes