Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A szovjet Pópa
lnpeters• 2015. július 6. 00:30
Valahol Kijev környékén egy szovjet alakulat hazatérését ünnepelte a lakosság 1945 őszén. Nagy volt az öröm, rohantak a szülők és feleségek, alig várták, hogy lássák a harcokat túlélt férjet vagy fiút. A gyerekek sikoltozva szaladtak a katonaruhában hazatérő apák elé.
A hadiözvegyek és hadiárvák otthon maradtak, még az ablakokat is magukra csukták. Vad fájdalmukban nem akarták a mások örömét látni.
A leszerelő bakákat tüstént megrohanta volna a rokonság, de a karhatalom megakadályozta. Előbb az ünnepség, utána ki-ki mehet haza a családjához. Sora van mindennek.
A katonák felsorakoztak, kezdetét vette az ünnepség.
Beszélt a parancsnok, a városi párttitkár, a járási párttitkár és a hadosztály párttitkára. Sztálin elvtárs nevét összesen hatszáznál többször ejtették ki a szájukon.
Amikor már mindenki azt hitte, hogy a leszerelők hazamehetnek, előállt a városi pópa. Az összes tisztviselő öregember volt, a pártitkárok is, mind a cári időkhöz szoktak, egyik sem kifogásolta a pap megjelenését. Az sem lehetetlen, hogy éppen ők rendelték ki.
Szóval a pópa fogta a keresztjét, felmutatta a katonáknak, aztán kezdte velük sorra megcsókoltatni.
A katonák sorra csókolták a keresztet, egyik pártitkárnak sem volt ellenvetése.
Csak az egyik katonának.
A fickó megijedt. Tudta, hogy több NKVD-besúgó is van közöttük, és nem akart a GULAG-ra kerülni. Úgy vélte, hogy a pap megjelenése közönséges provokáció.
Ezért amikor a pópa odaért hozzá, megtagadta a csókot.
- Másfél éve párttag vagyok! – mondta jelentőségteljesen.
A pópa vállat vont.
- Na és? Attól nyugodtan megcsókolhatod, fiam. Én nyolc éve vagyok párttag.