Liliana_Kenta

Bevezető

 

Négyévesen amikor aludtunk egy éjjel lármát hallottunk. Az édesanyám és az egyik bátyám lementek megnézni mi történik. Apu dolgozni volt. Én utánuk settenkedtem. Láttam, hogy két férfivel beszélgetnek, majd hogy jött még hat másik férfi. Nem a mi népünktől származtak.Láttam, ahogy az édesanyámat és a bátyámat lelőtték. Sikítani akartam, de valaki befogta a számat és felemelt. Magához szorított és betuszkolt egy föld alatti járatba. Megéreztem, hogy az apukám az. Még mindig befogta a számat és néhány perccel később a másik két bátyám is csatlakozott hozzánk.Mindketten véreztek. Engem félre ültettek, de hallottam mi történt. Anyut és a legidősebb bátyámat próbálták védeni, de ők is megsebesültek. Felmentünk és a ház üresen állt. Nem engedtek oda, ahol a családtagjaink teste feküdt. Elvittek máshova. Aztán a sors közbeszólt. Apu sokkott kapott és a bátyáim egy időre kórházban voltak én pedig egy nevelőintézetbe kerültem, ami néhány hónap után leégett és egy távoli intézetbe kerültem. Ott nevelkedtem 15 éves koromig.

 

 
1. fejezet

 

Az intézetből 15 évesen vett magához egy család. Jól megvoltunk. Szereztem barátokat és még párom is lett. De ennek csúnya vége lett. Végül mivel a család elköltözött külföldre, így 17 évesen visszakerültem az intézetbe, ahol felelevenedtek régi emlékeim és újra olyan voltam, mint 15 évesen. Ma is mint minden szombat reggel lementünk a játékszobába és játszottunk. Én mivel már 17 éves voltam a kisebbekre vigyáztam, mert ki akarna nevelni egy 17 éves lányt, aki nem is ebből a nemzetből származik. Egyszer odajött hozzám Matilda, aki most lesz 4 éves, mert elesett. Megfújtam a tenyerét és megpusziltam.

 

-Fáj még?

 

-Nem. Köszönöm.- megölelt és ment tovább játszani. Egy óra múlva az igazgató az irodájába hivatott. Bekopogtam.

 

-Tessék?

 

Mikor beléptem egy pár ült az igazgatóval szemben.

 

-Elnézést Igazgató úr! Majd később visszajövök.

 

-Várj Lia! Gyere be! Ülj le kérlek!

 

Zavarban voltam, de szót fogadtam.

 

-Az igazság az, hogy ez a hölgy és ez az úr azért vannak most itt, mert szeretnének magukhoz venni.

 

-Tessék?

 

-Valójában fiatalabb gyerekre és fiúra gondoltunk, de mikor megláttunk téged tudtuk, hogy te kellessz nekünk.

 

-Köszönöm Asszonyom, de jól meggondolták? Már 17 éves vagyok.

 

-Tudjuk. Ne félj! Átgondoltuk.

 

-Értem. Hát...köszönöm szépen. Mikor megyek?

 

-Most.

 

-Most?

 

-Igen Lia! Csomagolj és köszönj el! Aztán gyere le! A nevelőszüleid itt fognak várni.
-Szia Lia! Én Victoria Lawen vagyok. Ő a férjem Taylor Lawen.

-Szia Lia!

-Jó reggelt!

Miután összecsomagoltam könnyezve köszöntem el a gyerekektől. Én voltam a legidősebb, mert a korban mögöttem lévő lány tíz éves volt csak. Elköszöntem a nevelőktől is és kimentem az ajtóhoz.

-Gyere szivem! Ez a mi autónk.

Ahogy elindultam még viszanéztem a kocsiból.

-Hallottuk, hogy egyszer már elkerültél egy családhoz.

-Igen.

-Jól érezted ott magad?

-Kedvesek voltak.

-Rendben. Mit szeretsz csinálni? Van valami hobbid?

-Itt az intézetben elég kevés időm volt ilyesmire.

-Értem. Hát talán majd most. Van két korodbeli fiunk. Biztos vagyok benne, hogy jól kijöttök majd.

Bólintottam.

-Itt is vagyunk.

Egy nagy ház előtt álltam. Megfogtam a bőröndömet, de Mr. Lawer elvette tőlem.

-Ezt majd én beviszem.

-Köszönöm.

Bementünk és két fiú ült a nappaliban.

-Sziasztok!

-Sziasztok! 

-Fiúk ő az új testvéretek.

-Tessék? Arról volt szó, hogy egy kisfiút hoztok. Ez egy sushievő nő.

-James!

-Sajnálom, de nem fogok rá testvérként tekinteni. Megtűröm, mert nektek ő kellett, de nekem nem.

Lehajtottam a fejemet. A fiú felment a lépcsőn, de a másik odajött.

-Szia! Edward vagyok. Ne törődj James-el. Nem érdemes foglalkozni vele. Gyere megmutatom inkább a szobádat. Vagyis...Most hol fog aludni?

-Az apátok már beszélt a munkásokkal és még ma elkezdik a munkálatokat, de csak holnap fejezik be. Addig Lia szivem berendezzük neked a külön szobát. 

-Elég egy takaró és elalszom bárhol.

-Persze.

-Na gyere Lia! Megmutatom azt a szobát.

-Köszönöm. -átvette a bőröndömet és bekísért egy szobába, ahol volt egy nagy medence, néhány konditeremből való gép, egy nagy tv, rádió, kihúzható kanapé, asztal és fotelek.

-Tessék.

-Hű...

-Mi a baj? Nem tetszik?

-Jaj dehogynem. Gyönyörű. Ilyesmit még nem is láttam.

-Leteszem a bőröndödet a kanapé mellé. Ott találsz egy szekrényt, ha gondolod kipakolhatod oda a holmidat, de holnapra elvileg befejezik a szobádat, akkor beköltözhetsz majd oda. Gyere! Meg is mutatom a ház többi részét.

Fél óra alatt körbejártuk a házat. Edward kedves volt hozzám.

-Gyerekek kész az ebéd. Gyertek csak.

-Köszi anyu megyünk! Gyere!

Egy másodpercre sem hagyott egyedül. Leültünk és már csak James hiányzott. Tálalták az ebédet. James is megérkezett.

-Jó étvágyat!

-Jó étvágyat!

-Ízlik Kedves?

-Igen. Köszönöm.

-De lehet hogy inkább sushit enne.

-Elég James! Hagyd abba!

-Ugyan anyu! Nem gondolhatjátok komolyan hogy egy ilyen sushizabáló bevándorlót akartok gyereketeknek.

-Lia nagyon kedves és okos lány.

-Ezt mindössze három órából szűrtétek le?

-Fiam fejezd be!

-Őszinte vagyok és azt hittem, hogy legalább te nem vagy ilyen apu. Tévedtem. 

Mivel már végeztünk az ebéddel, így felálltam.

-Köszönöm szépen az ebédet. Most inkább viszamennék a szobába ha lehet.

-Persze menj csak kedves.

Visszamentem és leültem a kanapére. Felhúztam a térdeimet és átkulcsoltam a karommal. Elővettem egy fényképet a családomról és azt néztem. Bejött Edward.

-Szia!

-Szia!

-Ne törődj James-el. Elnézést kérek az ő nevében is.

-Nem kell miért bocsánatot kérned. Igaza van. Nekem nincs itt semmi keresni valóm. Jobb lenne ha visszamennék az otthonba.

-Ne mondj ilyeneket. Lia te már hozzánk tartozol. 

-Nemsokára tizennyolc éves leszek és akkor már nem kell azt tennem amit más mond. Akkor megköszönök mindent a szüleidnek és neked is és elmegyek.

-Nem mehetsz el! Lia! Ismerj meg minket és megtudod, hogy rendesek vagyunk és szeretünk téged. 

-Kérlek ne mond ezt. Még nem is ismertek.

-Ha a szemedbe nézek látom, hogy egy tiszta szívű lány vagy. 

-Köszönöm. -kiesett a kép a kezemből. Edward felvette. Betört a képkeret üvege.

-Ez a családod?

-Igen. Betört az üveg. Nem hiszem el! 

-Adok másik keretet.

-Nem köszönöm. Ezt még édesapám készítette. Nem kell másik keret. De köszönöm.

 

2.rész

Egész nap beszélgettünk. Vacsoránál James már meg sem jelent. Miután befejeztük én visszamentem a szobába. Olvastam a kedvenc könyvemet és elmentem fürdeni. Mikor visszajöttem ott ült az ágyon Edward.

-Szia!

-Szia!

-Lenne kedved holnap sétálni kicsit? Ha nem fog esni, mert elég hideg van. Végülis nemsokára itt a karácsony.

-Rendben. Köszönöm.

Kihúztuk a kanapét és megágyaztam magamnak. Még olvastam kicsit aztán elaludtam. Reggel mikor felébredtem gyorsan beágyaztam és elmentem mosakodni. Visszamentem és ott ült a kanapén Taylor.

-Jó Reggelt!

-Jó Reggelt!-a törött üvegű képet tartotta a kezében.

-A családod?

-Igen.

-Adok másik keretet.

-Köszönöm, de ebben a keretben szeretném tartani, mert még édesapám készítette.

-Értem. Majd gondolkozom hogy oldjuk meg. Szép és aranyos kislány voltál.

-Köszönöm.

-Jössz reggelizni?

-Igen. 

Átkarolta a vállamat és bementünk az ebédlőbe. James rosszallóan nézett rám, de Edward mosolygott.

-Hogy aludtál?

-Köszönöm jól.

-Van kedved ma akkor elmenni sétálni?

-Te randira hívod a hugodat?

-Ez nem randi! Csak megmutatom neki a környéket. 

-Jaj és bogaram megvesszük neked ma a szükséges holmikat és holnap mehetsz is iskolába. Már beirattunk téged. Majd Edward segít eligazodni az iskolában.

-Oh, köszönöm szépen.

Valójában nem is jártam még ilyen iskolába. Mindig az intézetben tanultam vagy magán tanulóként.

Reggeli után felöltöztem, mert kint már esett a hó. Végülis november utolsó hete van. Holnap december első hete veszi kezdetét. Kimentünk és elindultunk az utcában.

-Kérdezhetek tőled valami nagyon személyeset?

-Tessék.

-Hány évesen kerültél az intézetbe?

-Négy évesen.

-Megkérdezhetem hogyan? Vagy nem is tudod?

Néhány másodpercig csak bámultam előre.

-Csak négy éves voltam, de úgy emlékszem ré, mintha tegnap történt volna. Apu épp dolgozott. Mi már aludtunk és zajt hallottunk lentről. Anyu és a legidősebb bátyám lement megnézni. Néhány férfit láttam, akik nem a mi nemzetünkből voltak. Valamit mondtak, majd lövéseket hallottam és láttam, ahogy anyu és a bátyám eldőlt és holtan feküdt. Sikítani akartam, de apám megfogott és egy titkos járatba vitt. A másik két bátyám is jött, de ők is megsérültek apám pedig sokkot kapott,így ideiglenesen intézetbe kerültem , de az leégett minkett pedig mindenfelé elvittek. Azóta nem tudok semmit sem a családomról.

-Sajnálom.

-Már 13 éve. De most ne szomorkodjunk emiatt. Nem ezért jöttünk ki.

-Bizony nem. 

Sokat beszélgettünk még és hosszan sétáltunk. Visszamentünk a házhoz, de nem mentünk be, hanem építettünk egy hóembert. Mikor elkészült megdobott egy hógolyóval. Visszadobtam és úgy egy órán kersztül csak dobáltuk egymást. Aztán megfogott és elestünk a hóban. Sokat nevettünk. 

-Azt hiszem kellő képpen átfagytunk. Jobb ha bemegyünk. Evelin majd készít nekünk valami forró italt.

-Jól hangzik.

Azzal kezdtem hogy jól megfürödtem. Mikor kimentem már várt rám Edward. Az asztalon két gőzölgő bögre.

-Evelin készített nekünk forró csokit. Tejszínhab van a tetején és csokireszelék. Remélem szereted.

-Imádom. Köszönöm szépen.

-Egészségedre!

Elkezdtem kortyolgatni. Nagyon jól esett. Éreztem ahogy átjárja a testemet a meleg.

-Felmelegedtél?

-Igen. Már egyáltalán nem fázom.

-Lassan tálalják az ebédet.

-Jó. Mindjárt megyek. Köszönöm.

3.rész

Edward elment. Én pakoltam a holmimat mikor bejött James.

-Szia!

-Szia James! Megijesztettél.

-Oh, egyáltalán nem ez volt a célom.

-Hozzám jöttél?

-Nem. Még fél óra van ebédig, gondoltam átjövök és egy kicsit használom a kondigépeket.

-Rendben. -folytattam a pakolást. 

-Kisasszony, úrfi az ebéd tálalva.

-Köszönjük azonnal megyünk.

Mikor megfordultam James ott állt velem szemben.

-Jaj James! Valami baj van?

-Hát...inkább csak kellemetlenség. -elég furcsán nézett. Kicsit kínosan éreztem magam.

-Valami baj van?

-Csak tudod jobb lenne ha a saját fajtádhoz költöznél. Nem jó hogy a mi családunknál vagy. Nemzetek keveredése. Nem jó ötlet.-hátráltam és ő jött egyre közelebb. -Miért nem mész vissza oda ahonnan jöttél? Menj el innen! A többiek kiheverik és egy gyereket fogadnak örökbe a mi nemzetünkből.

-James kedvelem a szüleidet és nem bántanám meg őket.-megfogta a kromat odahúzott magához.

-Anyámék kiheverik hidd el. De nem akarok egy ilyen keverék korcsot a házunkban. -kiabált majd nagyon erősen meglökött és beleestem a medencébe.

-Ne! Kérlek segíts! Nem tudok úszni. 

-Ja persze. Úszni mindenki tud. -megfordult és kiment.

-Segítség! Segítség! -néhányszor a víz alá merültem, de próbáltam valahogy a felszínen maradni. Edwardjött be az ajtón és azonnal a vízbe ugrott. Kihúzott amedence szélére.

-Lia jól vagy? Mi történt?

-Jól vagyok köszönöm. Csak kérlek engedj el!

-Mi történt?

-Megcsúsztam és beleestem a medencébe, de nem tudok úszni.

-Ez valóban furcsa. Legközelebb vigyázz! -meg akart ölelni, de elhúzódtam tőle.

-Valami baj van? -rámterített egy pokrócot.

-Köszönöm, hogy megmentettél. Hálás vagyok.

-Gyere! Menjünk át a házba!

-Jó.

Rámterített még egy pokrócot és átsiettünk a hideg udvaron a hóban.

-Lia mi történt?

-Jól vagy?

-Jól...va..vagyok kö...köszönöm.

-Mi történt veled?

-Meg..csúsztam és bele..estem a medencébe. -ránéztem Jamesre, aki csak mosolygott.

-Gyere öltözz át! Vettünk neked néhány új ruhát, mert láttam, hogy valójában csak két-három ruhád van.

-Köszönöm, de szükségtelen volt.

Bevezetett a fürdőbe és megmutatta a ruhákat. Felvettem egyet.

-Jól áll.

-Köszönöm. 

-Gyere ebédelni.

Ebéd közepén bejött Marcus a mindenes.

-Mr. Lawen ha tud majd kérem jöjjön be az irodába. Azt hiszem látnia kell valamit.

-Rendben Marcus. Ebéd után bemegyek hozzád.

-Igen uram.

Csendben megebédeltünk és Taylor elment. Mi még beszélgettünk a nappaliban. James is maradt, mert valami újságot nézett. Taylor tíz perc múlva vissza is jött. Odament Jameshez és nyakon vágta. Ettől megijedtem. Furcsa volt, hogy egy férfi a saját gyermekét ütötte meg.

-Hogy tehetted ezt?

-Mégis mit?

-Taylor miért ütötted meg Jamest?

-Beszélt Liával. Majd belelökte a medencébe és mikor ő fuldokolni kezdett megfordult és bejött. Itt pedig úgy tett, mintha nem is tudott volna semmiről.

-Ez igaz fiam?

-Most láttam a kamerán. Bizony fiam be van kamerázva a medence.

-Edward ekkor jött be.

-Mi történt?

-Semmi különös. Átkísérnél a szobába?

-Persze.

-Köszönöm.

Vacsoráig beszélgettünk. Vacsoránál mindenki csendben volt. Elmentem fürdeni, aztán megcsináltam az ágyat.

-Lia most beszélt apu a munkásokkal. Holnap nem csak iskolába mehetsz, de a saját szobádba is.

-Tessék?

-Bizony. Délelőtt befejezik és mikor haza jövünk már oda mehetsz. Evelinék megcsinálják neked addigra.

-Oh. Köszönöm. 

4.rész

 Reggel miután reggeliztünk elindultunk az iskolába. Az úton beszélgettünk, Mikor odaértünk már üdvözölték is Edwardot.

-Szeva Haver!

-Sziasztok! Bemutatom az új testvéremet Liá-t.

-Szia Lia!

-Sziasztok!

-Ők Mike, Eric, Jessica, Angela, Leo és Eva.

-Mi az első órád?

-Matematika.

-Sajnos azon egyedül leszel.De gyere megmutatom a termet.

-Köszönöm Eric.

Egészen a tanárig kísért, aki leültetett egy fiú, mellé, mert már csak ott volt hely.

-Szia! Robert vagyok.

-Szia! Lia.

Elkezdődött az óra. Épp a gyökökről tanultunk. Furcsa, hogy ezeket csak most veszik, mert mi már régen tanultuk, de mindenre emlékeztem, így a tanár úr megdícsért. Mikor kicsengettek elindultamkifelé és valaki megszólalt mellettem. Robert volt az.

-Lia!

-Tessék? -Robert volt az. A szekrények felé mentünk.

-Nagyon jó vagy matekból.

-Köszönöm.

-Nem segítenél majd?

-Miért ne? Holnap megbeszéljük mikor üljünk össze jó?

-Köszönöm. Na megyek. Szia!

Edward már jött is elém.

-Szia Lia! Gyere megmutatom hol lesz a biológia órád.

-Köszönöm.

-Milyen volt az első órád?

-Furcsa. Mi ezeket már évekkel ezelőtt vettük. 

-Legalább már tudod és nem kell felzárkóznod.

-Igen.

-Nekem most lesz matekom aztán tesim szóval nem tudok óra után eljönni hozzád.

-Semmi baj. 

-De ebédnél találkozunk?

-Igen. Köszönöm.

-Akkor szia!

-Szia!

A teremben találkoztam Mike-val és Jessicaval.

-Szia Lia!

-Sziasztok!

-Te vagy az új lány ugye?

-Igen tanár úr.

-Rendben. Próbálj meg felzárkózni. Oda ülj kérlek Jacob mellé.

-Igen.

-Szia Jacob vagyok!

-Szia! Én Lia!

-Most nyissátok ki a könyveteket. Száztizenhetedik oldal. Ma az elsősegélyt kezdjük el tanulni. Először is a kötözéseket. Az elméleteket otthon tanuljátok meg és egy hét múlva dolgozatot írunk belőle. A könyvben ott a lista, milyen kötések kellenek. Kötözzétek be a padtársatokat és aztán megnézem. A legügyesebb párnak kap rá jó jegyet.

A többiek nagyon örültek és el is kezdték. Én óvatosan kötöztem Jacobot. Ő is bekötötte először a fejemet, aztán a karomat. Meleg volt a keze. Jól esett a bőrömnek, mert fáztam. December eleje van. Mikor végeztünk megkaptuk a jegyet. Nagyon örültem neki. Épp szedegettük le magunkról a kötéseket, mikor Jacob megszólalt.

-Ne haragudj, de hallottam, hogy Robertet korrepetálni fogod matekból. Nem tudnál segíteni nekem is. Ugyanazt vsszük, mint ti és a házik is általában ugyanazok. Ha kell kifizetem, mintha tanárhoz mennék, de te kedvesebb vagy.

-Végülis segíthetek. Veled is holnap beszélem meg, hogy mikor kezdjük jó?

-Jó.

Dupla biológiánk volt, így a második órán vettük az elsősegély nyújtás alapjait. Óra után az ebédlőbe mentem és leültem Jessicáékhoz. Edward is odaült mellém. Beszélgettünk és sokat nevettünk. Hazafelé is, de ott már kettesben voltam Edwarddal. Mikor haza értünk már elmentek a munkások. Evelin jött elénk.

-Kisasszony, úrfi! Készen van a kisasszony szobája.

-Remek. Gyere fel Lia!

Kíváncsian mentem utána és mikor kinyitotta az ajtót még a lélegzetem is elállt.

-A te szobád.

-Gyönyörű.-a falak halvány barack színűek voltak, a szekrények barnák és sok más gyönyörű bútor és tárgy. Azonnal beléptem és tátott szájjal néztem körül.

-Látom tetszik.

-Viccelsz? Ez csodálatos.

Nagyon örültem neki. Lementünk ebédelni. Mindent elmeséltünk nekik és megbeszéltem velük, hogy holnap este átjöhetnek páran és korrepetálhatom őket.

5.rész

Másnap reggel az iskola előtt találkoztunk Ericékkel. Az első órán találkoztam Roberttel és megbeszéltük, hogy este eljön hozzánk, ahogy később Jacobbal is megbeszéltem. Délután együtt tanultam Edwarddal a szobámban.

-Végre készen vagyunk. El sem hiszem. -dőlt hátra Edward.

-Hozzám még jön Robert és Jacob korrepetálásra.

-Jaj tényleg. Pedig gondoltam elmehetnénk sétálni.

-Majd legközelebb jó? De köszönöm szépen.

-Rendben.

Kopogtak.

-Kisasszony elnézést, de három úrfi keresi önt.

-Három?

-Igen.

-Bocsáss meg kérlek Edward!

Lementem a nappaliba, ahol már megláttam Jacobot és Robertet is egy másik fiúval.

-Sziasztok!

-Szia!

-Szia! Ugye nem baj, ha jött egy másik társunk is?

-Nem.

-Szia és David vagyok.

-Szia! Lia! Gyertek. Bemehetünk a könyvtár szobába. Ott gyakorolhatunk.

Másfél órán át tanultunk.

-Azt hiszem mára ennyi elég lesz. Remélem segítettem.

-Igen.

-Köszönjük.

-Nagy kérés lenne, hogy ha szükség lenne még segítségre, téged kérjünk meg?

-Nem. Nem az. Segítek ha tudok.

-Köszönjük. Mivel tartozunk?

-Ugyan már. Örülök, hogy segíthettem.

Vacsoránál beszélgetett a család. James nem szólt hozzám, de inkább ne szóljon hozzám, mint hogy állandóan piszkáljon. 

6.rész

Már jó ideje ennél a családnál vagyok. Barátokat is szereztem és jól kijövök mindenkivel, kivéve Jamest. Az iskola is jól megy. Ma vásárolni voltam Victoriaval, mert holnap után lesz az utolsó nap az iskolában a karácsonyi szünet előtt. Mindenkinek vettünk ajándékot. Este a szobámba mentem és megfürödtem. Épp az ágyban feküdtem és néztem a tv-t, mikor kopogtak.

-Tessék?

-Bejöhetek?

-Persze Edward.

-Beszélhetnék veled?

-Igen. Nagyon komolyan hangzik. Ülj csak le! -átültem mellé a kanapéra. Közelebb ült és lenézett. Megfogta a kezemet és a szemembe nézett.

-Lia! Én...nem tudom, hogy mondjam el, de...szóval én...szeretlek.

-Hogy? Hiszen fogadott testvéred vagyok.

-Tudom és próbáltam küzdeni, de mégis. Nem tehetek róla. Szerelmes vagyok beléd. -közelebb hajolt, de kihúztam kezemet kezéből és felálltam.

-Edward ezt nem lehet. Nem szabad. 

-Lia én...

-Kérlek most menj el! Így lesz a legjobb.

-Sajnálom Lia! Őszintén mondom. Nem tehetek semmit. Mindennél jobban szeretlek. -nem válaszoltam, ő pedig megfordult és elindult.

-Jó éjszakát!

-Jó éjszakát!

Reggel mikor lementem Edward már lent volt. Rám nézett és mosolyogott.

-Szia!

-Szia!

Az iskolába menet bókolt, de azt hiszem észrevette, hogy ez nekem kellemetlen, mert abba hagyta és nem igazán beszélgettünk. Iskola után a parkolóban találkoztunk.

-Szia!

-Szia! Mehetünk?

-Igen. -épp hogy kimondtam valaki hátulról nekem jött.

-Jaj bocsánat!

-Semmi ...baj!

-Baby?

-Bond?

-Ismeritek egymást?

-Mi az hogy?! Nem is üdvözölsz Baby? -át akart ölelni, de hátrébb léptem.-Mi az Baby?

-Ne hívj így! 

-Rendben. Hogy kerülsz ide?

-Ne érdekeljen! Mehetünk Edward?

-Igen, de...

-Később elmondom.

Megfordultunk és haza indultunk.

-Honnan ismered az új srácot?

-Új srác? Csak most jött?

-Igen. Matt-nek hívják.

-Tudom. Valóban ismerem. Néhány évvel ezelőtt ismerkedtem meg vele, mikor az előző örökbefogadó családnál éltem. De erről nem szeretnék beszélni. Már csak holnap kell iskolába menni és jön a szünet.- A témát ezzel lezártuk. Egész nap együtt voltunk és beszélgettünk. Másnap az iskolába nekem később kellett bemennem. Az ajtóban pedig találkoztam Matt-tel.

-Szia Baby!

-Kérlek Matt! Hagyd abba!

Otthagytam, de ebédnél közeledett felénk és hangosan megszólított.

-Szia Baby! -felálltam mikor megállt mellettem.

-Mondtam már hogy ne hívj így! Vagy téged is Bondnak szólítanak? Egyáltalán sehogy se szólíts!

-De Baby! -magához hűzott.

-Vedd le rólam a kezed! Ne érj hozzám! 

-Na de...

-Azt hiszem nem örülnél ha mesélnék a múltadról ugye? 

-Most fenyegetsz?

-Vedd aminek akarod, de engem hagyj békén! Ne érj hozzám, ne szólj hozzám, még csak ne is nézz rám.

-Ok. Egyikőtök most már elmondhatná miről van szó. Honnan ismeritek egymást? Lia miért utálod ennyire Matt-et?

Megfordultam és sírva kiszaladtam. Végül az egyik tanterembe mentem, ahol leültem egy székre. Valaki megfogta a vállamat.

-Liliána, tudom hogy utálsz, de én szeretlek hidd el! Jobban, mint korábban. Nagyon hiányoztál nekem. Nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna rád.

-Elég Matthew! Hagyd abba! Mi nem ismerjük egymást rendben?!

-Liliána, szerelmem, kérlek! Komolyan mondtam, hogy még mindig nagyon szeretlek. Ahogy régen is őszinte volt a szerelmem.

-Miért beszélsz a múltról? Nem tudod min mentem keresztül azokután.

-Sajnálom Baby! Annyira felizgattál és azt hittem, hogy akarod te is.

-De mondtam, hogy nem! A tiltakozás neked nem ezt jelentette. -már sírtam.

-Szivem sajnálom, de komolyan szeretlek. Az a szerencsétlenül alakult éjszaka, az csak egy botlás volt. Nem felejthetnénk el?

-Te nem vagy normális! Tudod mit tettél?

-Igen, de többet nem bántalak ígérem. Csak még egy esélyt adj, kérlek! -megfogta a kezemet, de elhúztam. 

-Miért? Miért kínzol még most is? Te...azon az éjszakán....megvertél és...megerőszakoltál...most azt mondod bocsi csak botlás volt felejtsük el. Nem vagy normális! Hagyj békén kérlek! Ne kínozz tovább!

-Jaj Baby! -megához rántott, de ekkor valaki lerántotta a földre és megütötte.

-Elég! Hagyjátok abba! -kiabállták a többiek. Felálltak és a többiek lefogták őket. Edwardot elengedték és odajött hozzám. Én a földön ültem két pad között. Edward legugolt és átölelt. Felállított és a padra ültünk.

-Jól vagy?

-Igen. Azt hiszem.

-Miért nem mondtad el?

-Nem akartam, hogy bárki is megtudja, de most mindenki tudja.

-Nem fognak erről beszélni hidd csak el!

Az órákon alig tudtam figyelni. Csendben mentünk haza az úton. Otthon is csendesebb voltam. De este megnyugodtam és eldöntöttem, hogy Matt nem fog tönkre tenni.

7. rész

Reggel már mosolyogva mentem le.

-Szia!

-Szia!

-Végre itt a szünet.

-Igen. 

-Van valami terved?

-Még nincs.

-Mi lenne ha elmennénk a moziba? Utána beülünk egy cukrászdába.

-Jól hangzik. De tudnod kell valamit.

-Mit?

-Én még nem voltam soha moziban.

-Ez komoly?

-Igen.

-Akkor most bepótoljuk. Választhatsz filmet is.

-Miket vetítenek ma?

-Lesz egy horror is és egy vígjáték is. Melyikre szeretnél elmenni?

-Inkább a vígjáték.

-Rendben.

Délután el is indultunk. Sétáltunk egy jót és közben sokmindenről beszélgettünk. A moziban megvettük a jegyeket és beültünk, hogy várjuk, elkezdődjön. Egy korunkbeli lány és fiú jött oda hozzánk.

-Szia Edward! 

-Sziasztok!

A lány Edward ölébe ült és megcsókolta. Nagyon meglepődtem és csak néztem őket.

-Adriana mit művelsz?

-Ugyan már. Tudom, hogy nem vagyok neked közömbös.

-Adriana nem egyedül jöttem.

-Oh, te vagy az új vígasza? Szia! Adriana vagyok. Ő a bátyám Adam.

-Sziasztok!

-Ő Lia a testvérem!

-Ó szóval mégsem vígasz. Adam kérlek cserélj helyet Edwarddal és akkor Bia sem marad egyedül.

-Liának hívják és nem fogok elülni mellőle.

-Hagyd csak Edward! Meg leszek.

-Szia Lia Adam vagyok!

-Szia!

-Ne haragudj a hugom miatt. Nagyon oda van Edwardért, de úgy látom neki ez kényelmetlen.

-Nem tudom. Lehet.