lidercke blogja

Miért hiszed,hogy bűntetlenül hazudhatsz Nekem? Hogy gondolhatod,hogy újra megúszhatod tetteid bűntetlenül? Megmondtam,csak egyszer,egyetlen egyszer nyerhetsz bocsánatot. Ezt a lehetőséget a múltban már eljátszottad.
Nekem nincs mit veszítenem. Rég nem vagy már az,aki voltál. Elmúlt a varázs,mit körém vontál.

Te tetted! Miattad!

Érted? Értünk? Én már semmit sem teszek. Elmúlt már az az idő,hogy fontos legyél Nekem.

Jogos a kérdésed:-Akkor minek vagyok Veled?
És Te miért vagy még Velem?
Mi az,ami még összeköt minket? Napok óta ezen tűnődöm. Rágcsálom az érzelmeket,a szavakat.
Összetörted szívem,megtépáztad lelkem,porba tiportad mindazt,miben hittem.
Nincs szavad,érzésed,tetted mit elhiszek,hogy őszinték.

Te tetted!

Vádollak,mert hazudtál!
Vádollak,mert becsaptál!
Bűnhődnöd kell,mert hűtlen voltál!
Miért hiszed,hogy bűntetlenül  megúszhatsz mindent,mit Velem tettél????  Mégis,mit képzelsz Te magadról??????

A mai nap is jól indult-de aztán felébredtem. Szokásos hajnali kelés,megint rémáomból riadva,de nem ez volt az ok,ami felkeltett. Kis manóim lelkesen tépték a ketrecük rácsát,jelezve,hogy hajnali 4 ide,hajnali 4 oda,ők akkor is ébren vannak,és legyek szíves kiengedni őket. Tapasztalatból tudom,hogy ha engedek az erőszaknak,hamarabb szabadulok. :) Mert a drágáim kitartóbbak minden terroristánál,minden túszejtőnél,és minden zsarnoknál. Miután kiszabadultak körbejárták a lakást,ellenőrizve,nem történt-e valami változás este óta,majd nekiáltak módszeresen keringeni körülöttem-mint a bolygók a nap körül-kaját remélve. Megadtam magam: félig ébren kitámolyogtam a konyhába és felvágtam-nem az ereimet-a húst,Merthogy ragadozók a manók,húst súsal esznek,néha az ujjammal is :) . Persze rögtön lecsaptak a húsra,mint akik 3 napja nem ettek(Szegény éhező drágáim),bár ezt játszák minden etetésnél),hangosan csámcsogva. Néha hallom,ahogy a csont roppan a fogaik alatt. Gyorsan megszámolom az ujjaimat:megvan mind a 10. :) Miután felfaltak mindent,félrehajtott fejjel megállnak elöttem,és kezdenek stírölni. Naaa neeeeeem! Szó se lehet róla!-mondom Én,miközben már bújok is ki a papucsomból és néma alázattal  adom át nekik. (Büdös dögök minden áldott nap ellopják a papucsomat! ) Nos manóim még cirka félórán át rohangáltak szobáról szobára azt lesvén mit is lophatnak még el. Majd elégedetten a reggeli zsákmánnyal összekucorodva lefekszenek a pamlagon,és édesded álomba merülnek. Közben végre előhalásztam a papucsom a szekrény mögül,és végre megiszom a kávémat. Szép napot Mindenkinek! :D

Rég nem jártam itt. Bár most is csak idetévedtem,nem volt okom jönni.De ha már itt vagyok,elindulok Hozzájuk.Sok az elhagyatott sír,kevés a gyászoló. Egy padon fiatal nő ül,talpig feketében. Sír. Halkan,én is csak sejtem válla rázkódásából. Lehajtom fejem,csendben tovább lépek.Árnyas fák alá érek,madarak éneke zeng körülöttem. Talpam alatt faág reccsen. Megérkeztem. Körbenézek. Megint friss temetés:arrébb pár sírral friss hant díszeleg,tele alig hervadó koszorúkkal. Hajlott hátú néni simogatja a fejfát. Elfordulok,könyem csordul. -Részvétem.-suttogom. Lenézek a sírra,mely előtt állok. Sóhajtok. Oly rég már,hogy elmentek. Bár alig ismertük egymást,szívembe zártam őket.Nagyszüleim helyett nagyszüleim voltak,mikor enyémek már nem lehettek Velem. Letakarítom a sírt,kannában vizet hozok,virágot locsolok. Gyertyát is gyújtok,mint mindig,most is kettőt. Lassan búcsúzom. Maradnék még,de mennem kell,dolgom van. Lassan mélázva sétálok a fák alatt. Olykor szemembe süt a napfény.

Végre,végre péntek van,elég volt az egész heti hajtásból.Bár itthon vár még pár tennivaló-nem is kevés. Mégis jó ,hogy most péntek van. Szeretem a pénteket. Olyan mosolygós. :)Manóim-mert vannak ám-már ébredeznek,lassan kezdődik a bolondozás,a játék.Megyek is,már várnak Rám-s miközben játszanak Velem,lelkem is gyógyítják.