Létragozás

"Láthatom hogy rorschachot húz a nyár 

az öltözött hátakra" Látod mi a faszt látsz

te? Egyformán van egyedül minden 

nyáreste s közben úgy ül a terasz mint

a kulcslyuk Nézem a sétát könnyű ez

Az izzadt pólók sem tesztek már Az est

is más alá permetez Ha nem cigiznék

nem tudnám kitölteni az időm felét se

 

Tudtam én örömet lelni oly kevésbe 

rászolgáltam a tanácsokra csak tudod

nem érdekelnek Annyi hatás ér hogy

köveket teszünk a fejfára és egy nagy

adag fekete gyűjti a napfényt Olyan

mintha ott sem lennék Aztán eszünk

a vadászlakban Nincs mit írni erről

csak hús és halálszag van Egyszerű

látom kinél van altató Voltam ennél

 

jobban is de egy férfi csak pótlékkal

élhet Én nők nélkül nem írok nekik 

meg oly mindegy mi van a papíron a

nevük alatt Nekem meg a név Mindegy

érted? Végül úgyis csak kérlelem őket 

egy lépcsőnél hogy sírjanak csak én 

ne halljam aztán ők kérik ugyanezt

Ismerem az időt a tanácsokból néha

talán el is hiszem csakhogy aztán 

látom hogy lányok vannak de nekik

nincs vers fél sem

 

 

 

( ez egy második része ennek : http://blog.poet.hu/letra/fel
talán a kettő együtt céravezetőbb, de ahogy érzed :) 

 

 

Nehéz ha az öröm

csak egy autó amit leintsz

nehéz mint a falnak dőlt

kényelmetlen gerinc

nehéz mint a körmöt

pattogtató fogél

Nehéz ha utált vendég vagy

de biztatnak hogy egyél

Nehéz ha sok erény közt

titokban vagy csalfa

nehéz mint az öreg kéz

és alatta a karfa

s ez a kettő összevész

hogy melyikük is az

de mindkettőjük nehéz

hisz nehéz mi igaz

nehéz mint a vers mit

csak neki olvasnál föl

nehéz hogy egy hegyre mész

s mire felérsz rád dől

Nehéz ha egy asszony

gondot lel a súlyban

nehéz mint a ház

melyben háziúr van

Nehéz imádni húst

lábjáratva fecsegni

nehéz ha a levest csak

féltányérral szeded ki

Nehéz hogy egy családnak

kifoszlik az ingujja!

Nehéz hogy te szeretnéd

más pedig csak megkúrja!

Nehéz látni sok magányost

ki lányhátaknak táncol !

Nehéz baszdmeg nehéz

és nehéz nehéz százszor!
Nehéz ami nagyon kell

de nélküle is nehéz! 

 

De menni fog csak ne nézz

 

csikkel töltöm ki a rácsközt

magam állok ez csendben oldoz

s minden lassú pillanás közt

ragaszkodok múlandóhoz

 

kaptam mézt a poháraljra 

majd magam kaptam dalom

búsabb mint a hiperkarma

és mi édenem volt vadon

 

volt birtokom folyópart

ha nem bírtam hát vállán vitt át

ha félnem kellett eltakart

s én olcsón adtam el a tisztát

 

bátyámnak az ősi napnak

még új vagyok és nem tudom

mennyi mindent kell még kapjak

hogy lássam ahogy elbukom

szárnyatbont egy röpke bláz

s bennem korhely szükség fogan

te meg tátongsz mint egy mekdonáldsz

mikor éppen este van

csak kipótlod az éhséget

s aprópénzes önmagad

szív akiét elkéreted

ha visszajársz hát elfogad

a ruháidba bújnék

ja, mint vörösinges nemecsek

csak nappal viselnélek

helyeken hol szeretek

kiegyezni maradékkal

s a gyümölcsig is pont felérek

van még bennem isntenének

jár még havi siratófal

s ha velem a két drága szem

két gondoskodó női kar

lesz négy dolog mi nem érdekel