lenardjozsef blogja

Emlékszem mesélted,
apa mennyire szeretett.
Amikor udvarolt,
ablakod alatt ott dalolt.

Virág volt kezében,
és hitte, nem alszol. Ébren
vártad, hisz rajongott
érted, s örömöd sikoltott.

Kereslek a múltban.
Mesélj arról, ami túl van,
amirõl nem tudok,
hogy születtek csókjaitok.

S akartatok engem?
vagy véletlenül születtem?
Szíved alatt dobbant
lelkem, s messzi vitt a vonat,

veled menekültem.
Háború. S hallja még fülem
a halál zajából,
szólsz, velem vagy, mégis távol.

A múló idõben
Hargita hegyén egy õrszem.
Havasi gyopárral.
Tovatûnõ gondban szárnyal.

Szóit a jövő, vajon hova hív,
az úttalan utam véget ért.
Előttem már csak a szakadék,
és nem tudom még, hogy ugorjak e.
De hiszen már régóta zuhanok.
Többször is lelöktek, többször is 
haltam én és a nagy esemény
csak annyi, hogy végleg megöltek.
És nem tudtam védekezni jobban, 
mert az Ítélet megkötözött. 
Érzéseimbe még fogóztam
de aki  elhagyott az kötözött,
és sietett végrehajtani.
Kemények lettek vád’ arcai.

 

József Attila gyönyörű
gondolatai alapján

Nem ellened haragszom, érted!
És mindenért aggódom sírva,
ami volt, és lehetett volna.
Elmúlik minden, mi hevített.

Rakosgatom szép képeinket,
ha szorítod kezem álmomban.
S magasra tartalak, hogy lássam
arcodat. Hittem, nekem fénylett.

József szép szavait idézem.
Erősítsen téged versemben
haragom, s védjen, dehogy bántson

soha, semmi fájó ártalom.
Nincs panasz számon, ha lelkedben
megnyugvást látok én kedvesem.

 

 

 

József Attila gyönyörű gondolatai alapján

 

 

Nem ellened haragszom, érted!

És mindenért aggódom sírva,

ami volt, és lehetett volna.

Elmúlik minden, mi hevített.

 

Rakosgatom szép képeinket,

ha szorítod kezem álmomban.

S magasra tartalak, hogy lássam

arcodat. Hittem, nekem fénylett.

 

József szép szavait idézem.

Erősítsen téged versemben

haragom, s védjen, dehogy bántson

 

soha, semmi fájó ártalom.

Nincs panasz számon, ha lelkedben

megnyugvást látok én kedvesem.

A múlt üzenet. Fájdalmat sugall.
Lelkemből hagyom, hogy szabadon szálljon
a vad rohanás. Néha bezárom,
s ha tűz van, oltom, mégis ég az ugar.

Messzire nézek. Még leng a fukar
nyár. Gondolatom már másik világon
bontakozik. Vágtat a faágon
a szél, s vitatkozik nevető gúnnyal,

a föld rögeivel. Látod-e, itt,
s ott a csönd udvarában az elmúló
élet volt hajnalait, mint zúgó

zuhatag legörgetett nagy köveit.
Estében ütötték, s ő nem vétett
Egy zászlót tartott, lehet talán érted.