Szabó Levente blogja

Céltalan, hasztalan élet,
ha ez szürke szíved része,
akkor van egy rideg hírem,
neked nincsen saját színed!

Gyilkosság, rablás kisebb bűn,
Mint szürkén élni hegyes tűn.
Nem akarok szürkén élni,
pillangó akarok lenni.

Szabad, szerelmes szent lepke,
leszek a szivárvány lelke.
Szürkeséget messze űzöm,
ÉN most már tovább nem tűröm.

Pillangó szabadon repül,
nem parancsol neki senki.
Mai Jog terméketlenül
súlyt le.-Fegyelmet már, zengi.

Megfolytja zöldön a bábot,
nem lesz belőle már itt szín.
Köré húztak szürke rácsot,
Determinált világi kín.

Sárga, szürke, tudatlanok,
Vörös, és zöld jön utánuk.
Vér pusztít majd itt ti vakok,
zöld épít majd itt utánuk.

Szent hely lesz majd a lepkének,
békében alkot majd zöldben.
hely lesz itt majd a gyengéknek,
addig rejtőzök a ködben.

Ha jobbra fordulsz hátad mögött lesz a bal.

Reggel kilépek a kis kapun,
meglátom az irigység szagát,
ez vezet itt minket mint, Galád.
Ez ITT a baj summa summarum.

Tovább járva a téli úton,
ITT nem javul a helyzet sajnos.
Reményem pedig igen pajkos
de már nem bírom ÖSSZEZÚZOM.

Szürke világnak sárga foltja
vagyunk. Nem fáj a tudatlannak,
így érzi ITT jól magát, vaknak.
Tudóknak jön majd az a pontja,

amikor némán sírnak porban,
és fájdalmukban meghalnának
de szerencse jön most sorsuknak.
mert megjelennek az álmukban.

Messze, messze járunk mi egymástól
akár csak a harcos a hazától.
Barátságunk már a múltba veszett,
de nem feledte el még a lelkem.

Néha néha előtör belőlem,
hogy ki is voltál voltaképp nekem.
Feltörnek bennem a szép emlékek,
amikre nagy örömmel emlékszek.

Sajnos elmúltak a csapós korok
tudom, hogy ebben én is rest vagyok.
nem járunk már el együtt pipázni,
inkább elmegyünk külön cicázni.

Nem mondom azt hogy ez így nincs rendben,
de ez így sötét folt a szemembe,
ezért adom át most ezt a könyvet,
hogy megtörjem végre a nagy csöndet.