legland blogja

Vedd le magadról a múltat,

gombold le poros, nehéz köpenyét.

Minek vinnéd, meddig sértené még,

szíved melegét.

Meddig ölné még, pusztítaná,

szerelem magzatod, szépséges lényét.

Vedd le magadról a múltad,

S kérdd meg az Urat, szép imáddal,

mutassa meg neked, mutassa az utat.

Mert egy út van csak, az igazak útja,

másfelé ne lépj, hisz tudod:

A bűnösöké a semmibe vész.

Uram vegyél vissza minden utat,

Amin nem feléd indulok,

Minden gondolatot, amivel ártani akarok.

Uram minden tettem hiába,

Amit nem Érted cselekszem.

Bűnös gondolataimmal számolj le,

Mint ahogyan a felkelő Nap végez,

Az éji sötéttel.

És ne hagyd, hogy szívemben

A bűn hatalmas, sötét fái,

Eltakarják az utat, ami Feléd tart.

Kérlek, vegyél vissza,

Vegyél el, minden más utat.

Építsünk katedrálist, a szeretet templomát

Mindenki jöjjön és adjon hitet,

Hogy a szeretet ereje felemeli a legnehezebb követ,

A gyenge is erős lesz, ha itt lesz köztetek.

A szeretet katedrálisa csak is tiszta lehet,

A legnehezebb kő, legyőzni önmagunkat, az lesz!

A szívünk vére, hitünk ereje köti össze,

A láthatatlan köveket  hatalmas fallá ,

Mely megvédi az életet.

Nekünk kell vinni a legnehezebbet,

Nekünk lenni a legerősebbnek, a gyengéket is segítve.

Magasra emelni a falakat, rakni, rakni.

Gyönyörű hittel emelni feljebb és feljebb,

Törni az égnek, hagy lássák a hitetlenek,

Mily erős vár is a mi Istenünk!

Ott fog állni a szeretet katedrálisa,

Fehéren és tisztán, és nem magától,

Hanem a szeretettől  ragyogván.

Égnek törő tornyai jelzik, akar az ember,

Akar más lenni.

A szeretet katedrálisa lehet az egyetlen vár,

Melynek falait nem döntheti le semmi,

Kapuit nem törheti be senki,

Akinek fegyver van kezében, mert a fegyver,

A Fényt le nem győzheti.

Építsük meg a katedrálist, a szeretet templomát,

Mindenki lássa, mint  törik meg rajta, a gonosz hatalma.

Nem döntheti le köveit senki és semmi,

Mert a hitben élők,

A katedrálist védők, ha meghalnak is a szent küzdelemben,

Újjá születnek újra és újra, mindig lesz ember,

Higgyétek el, aki kiáll majd a gonosz ellen,

Kiáll, szívében a szeretettel!

csillagok úsznak messze a sötét égen

s álmaink úgy nyílnak ki,

mint virágok a tavaszi réten

csillagok úsznak  messze a sötét égen

nincs ébren senki sem

csak aki vigyáz ránk, az Isten

ő ébren van és átveszi tőled

ki alszol, minden terhedet

ember ki ébredsz, hát köszönd meg

amit ő ad és amit ő elvett

s mindenki álma legyen olyan szép

mint télen a Mátra csúcsa

mikor a hó, fehéren betakarja

Te akarod hogy legyek

tenger

mely hullámaival felemel

Te akarod hogy legyek

vihar

Mi erejével mindent elseper

Te akarod hogy legyek

búzaszem a vetésben

s belőlem sok szép kalász kikeljen

Te akarod hogy legyek acél

s életedet pajzsként megvédjem

Te akarod szívem melegét

hogy a tiédet a fagytól megmentsem

Én akarok lenni zsoltár a lelkedben

mely felemel ha gyenge vagy

s akarok lenni örök láng a sötétben

hogy mindig megtaláld a reményt

Istenben