legland blogja

Személyes
2012. május 7. 20:30

gyönyörködöm benned

Gyönyörködöm benned

 

Csak gyönyörködöm benned,

ma is és holnap,

amint karcsú derekadra fonja,

ujjait a nap.

 

S szemeid, mint csillagok az éjszakának,

örök fényei

a jövőm útjának.

 

Csak gyönyörködöm szavaidban,

mint harangszóban a gyermek,

mint arany zengésének a koldus,

ha elé vetnek egyet.

 

Sokáig akarok gyönyörködni benned,

amint éjszaka szemeidre a hold,

gyémánt fényéből álmokat vet.

2012. február 18. 19:10

szeretsz - e majd?

Szeretsz – e majd?        

 

 

Virágok illatán átrobog az ősz,

mondd szeretsz talán,

szeretsz - e még a tél,

a hosszú éj után?

 

Szeretsz – e még,

a csillagok között,

ha meglátsz az álmokon,

szeretsz – e még, oly messze is túl a Tejúton?

 

Szeretsz – e majd,

ha a harcomat elbukom,

mikor a hold legyőz,

s véresre sebzi homlokom?

 

Virágok illatán átrobog az ősz,

mondd szeretsz –e majd,

ha sebben, vérben, a hosszú harc után,

minden bűnömet bevallom?

 

 

2012. február 3. 15:53

Vedd le magadról

Vedd le magadról a múltat,

gombold le poros, nehéz köpenyét.

Minek vinnéd, meddig sértené még,

szíved melegét.

Meddig ölné még, pusztítaná,

szerelem magzatod, szépséges lényét.

 

Vedd le magadról a múltad,

S kérdd meg az Urat, szép imáddal,

mutassa meg neked, mutassa az utat.

Mert egy út van csak, az igazak útja,

másfelé ne lépj, hisz tudod:

A bűnösöké a semmibe vész.

2012. február 1. 21:12

szeretném ha szeretnél

Szeretném ha szeretnél

  

Leomlott már palotám,

volt gőgös, dacos, hirdette,

Isten után jövök tán.

 

Elhervadt már ligetem,

mennyi száraz ág,

sehol egy álom, sehol egy virág.

 

Elveszett már a Napom,

nem találom, pedig hogy ragyogott egykoron,

égen, földön, arcodon.

 

De megszülethet még, szép szíved ütemén,

vörös lánggal írt remény.

Szeretném, ha szeretnél.

 

2012. január 30. 20:57

mindent itt hagyok

Mindent itt hagyok         

  

Nem tudom még mit hagyok itt,

és mit viszek,

de üres kézzel nem megyek.

Szeretném elvinni mit adtál,

a szerelmet.

 

Mindent eladok, nem kell semmise,

a múltam nyűg, teher.

Majd filléreket dobnak érte,

penészes kacatok, az utca szemete.

 

Mindent odaadok, nem kell semmise,

sakálok siessetek, egyetek,

kár lenne, ha fajtátok éhen veszne.

 

Tudom már, mindent itt hagyok,

de elviszek egy pillanatot.

Egyetlen egyet,

mikor szemedben megláttam,

a szerelmet.