legland blogja

Legszebb csillagai az égnek

Ti vagytok

Ti meg nem született gyermekek

Örök fényei az égnek

Örök szépei a mennynek

S örök fájdalmai a szívnek

Legszebb csillagai az égnek

Minden imámban áldalak Titeket

S bennetek

A meg nem született Mindent

A meg nem született Istent

Se tűz,se tánc,

Csak ránc és lepattant 

zománc.

Nyikorgó hegedűk, elfeledett

nevek, könnybefullt szerelmek.

Énekeljetek,hangotok törje 

az éjt, a mennyekbe szórja szét!

Valaki mondja már az új igét!

Merre az út, merre a félnyolc?

Kiégett lámpák várják újra

az izzást,a lámpagyújtást.

Se tűz, se tánc,

zsebredugott kézzel ugrok,

dermedt buszmegállók emléke,

örökké várok.

Nincs mélység,nincs magasság,

most koppanok.De nem számít,

úgy is elhagytam már minden 

álmot, virágot ne hozzatok.

Lássák ők is inkább, a boldogságot!

Ha elesnék,ne segítsetek,

ne nyújtsatok kezet,

mennyetek tovább!

Ha szeretek,ne szeressetek,

gyűlöljetek,vessetek el,mert

én nagyon,nagyon szeretek!

Ha vágyódom,utáljatok,ne

kívánjatok meg.Szemembe

szórjatok hamut,oltsátok el

a tüzet,mert én nagyon,

nagyon kívánom a szerelmet!

Ha csókolok,ne csókóljatok,

tegyetek ajkamra fekete pecsétet.

S nevessetek,hogy szeretne 

szeretni,de ajka fekete,

kinek kell már,kinek,a szerelme!

Ha láng lobbana bennem,

tapossatok el,oltsátok a tüzet,

minek akar ez égni,hisz már

rég elégett,rég hamuvá lett!

Ha könyörögnék,hogy élni

akarok még,legyetek kemények,

mondjátok nincs kegyelem,aki

szeretni akar,az ma mind meghal!

Az ma csókolózhat a halálal,de

akkor tudjátok majd meg,nem

én haltam meg,Ti magatokban

öltétek meg,Ti magatokban a szerelmet!

Koldus énekel az ablakom alatt,

hogy a nyár már elszaladt,

s az őszi szél bizony a szívébe kap.

Nem mondhatok én se mást,

elmultak azok a csókos éjszakák,

elvitték azok a rossz szelek,

hogy emlélkük majd hideg napokon

ott nyomják a szívemet.

Koldus énekel az ablakom alatt,

hogy  csókos szája több gyönyört

már nem ad.

Aki kapta az másnak adta,

s szerető szívének nincs

melege többé,

ha volna még talán adna,

s minden éjszakát újra

elcsókolna.

Koldus énekel az ablakom alatt,

hogyha ő el menne néki az úton ki

segítene.Idegenek a városok,

s nem tudja merre vannak a régi barátok.

Nem tudja,hogy nyíltak már új temetők,

s ott lennt,ott  vannak a régi srácok.

Koldus énekel az ablakom alatt,

hogy ha ő mégegyszer indulna,

soha többé ezen az úton nem járna,

csak ott ahol mások.Ott ahol

várnának rá szerető,drága asszonyok.

S mire pirkadt a reggel,

havat hozott förgeteggel,

hogy szerető szívét lehűtse,

le örökre.De elmenőben még,

élet és halál közt,

az utolsó csók jogán,

anyjának,anyjának küldte azt.