leebfeco57 blogja

2011. augusztus 27. 20:32

Tiszakóród

- Örökkön duruzsol az édes múlt. -
Nagy eső esett s az árkot,
habzó, zavaros víz lepte el.
Partjain burjánzott a gyom.
Egy fiúcskának ez dzsungel.

 

Mezítelen lábakkal lépdelt a nedves fűben.
Kis gatyáját fel-felhúzta a nagy csodálkozásban.
Békát fogott volna a kópé,
de azok csak nevettek rajta a zsongásban.

 

Mamája szólítja: - Ej te fiú!
Hun tekeregsz, mikor ebédre hív a déli harangszó?
Ej no! Jer, mert anyádnak megírom,
hogy nem használ néked a szép szó!

 

Ugye mama, nem haragszol már?
- Papája mellett nincs már több gond. -
A kis ház előtt megállva, láttam arcotok.
Hívtál, de a kapu már örökre zárva volt.

 

Jöttömre szebb lett a sárga házikó.
Néma tornácán táncolt a kukoricagallér.
A kis üsző kézfejem nyaldosta,
aztán szomorúan bőgött.
Halkan nyüszögött a fekete kutya.

 

Egyszer még találkozunk újra.
Majd kenyeret sütsz megint,
s a maradék tésztából mókás kalácsot.
Papám feldob a széna tetejébe,
s onnan nézem a felhőtlen világot.

 

Mariska néném majd megfésül szépen,
hogy a kóródi lyányok meg ne szóljanak.
Aztán lelkemre köti: - El ne menj merészen!
S csak nevet, amint szaladok a kapunak.

 

Lajos bátyám szólít: - Na mi újság Fergenc?
Megyünk-e estére megnézni a hálót?
S közben a sodrott cigarettával, ahogy ujjai közt játszik,
szinte megszégyenít minden gyarlóságot.

 

Mit tudtam én akkor még, ki volt Petőfi, Móricz!
Nem láttam virágzó, kopjás temetőt.
Csak egy darabka föld volt, boldog gyermekkorom szüléje tán.
A Tisza, jöttömre mindig kivirágzott.
Szőkén morajlott az ország derekán.

 

Lacikám, te drága, okos nagytestvér.
Köszönök mindent, amit értem tettél.
Köszönöm a jó szót s a szigorú oltalmat.
Ugye nem haragszol már, hogy azon a napon,
otthagytam kis katonáidat a kert alatt.

 

Hajnalra hív a kakassereg.
Az öreg ágydeszka leszakad: - Bumm papám!
Forró kakaó gőzöl a kockás asztalon.
Tehén bőg a kapu előtt, majd kolompja távolodik egyre.
Szekér zörög az agyagos udvaron.

 

Már örökké kolompol a csorda.
A kondás fittyent, a kutya szalad.
Gitár húrja pendül a Tisza-illatú éjben,
ahogy apró szívem a keskeny járdában ragad.

 

Lf 2011