lampagyujtogato blogja
Pályázatra írtam
Egy egyedi, kézzel festett, selyemfátylat lehet nyerni ezzel a pályázattal, amit a nyertesnek személyre szabottan csinálnak. Remélem a legjobbakat, bár én 10-ből 7 pontot adnék magamnak.. Bár ez az első, pályázatra írt versem, amit be is felyeztem, és el is küldtem. Azért kíváncsi vagyok aTi véleményetekre is!
Érintés
veled táncolok
a színpadon
eggyé válunk
egymásba olvadunk
elfáradt a test,
de már újul a lélek
Mondd, ki vagy te
talán ismerlek?
hozzám simulsz
picit még remegek
siklik, lábam
a talajon
arcom kipirul
ismerős illatok
köröttünk rebbennek
Mondd, ki vagy te
talán ismerlek?
érzés, 'mit rajzol a test
tőle megszépül az est
felröppensz a magasba
szabadon szárnyalunk
mindketten
légy velem
kedves, néha heves
mozgásban tartasz
ha maradsz
semmi gondunk
könnyen kacagunk
Mondd, ki vagy te
talán ismerlek?
talán már ismerlek...
ha nézlek
te vagy a fény
a szín, a ragyogás
szavad halk tested beszédes
olyan vagy, 'kinek
könnyű az esése
kemény a tartása
én néma vagyok, mert
beszélsz helyettem
helyemet nem találom
de nézd, nagyon távol
vár minket a közönség
de illúziót nem tépek szét
tétova mozdulat Feléd...
kígyózik a kar
én nem, ő menni akar
legyél az enyém
legyél az, aki elvarázsol
Te csodálatos selyemfátyol
Az energia
Valamelyik nap az edzésen a Mester azt mondta: "Az energia oda áramlik, ahová figyelsz." -ez egy egyszerű mondat, nincs semmilyen szempotból túlbonyolítva, és nem is először hallom. Tudom is, hogy ez így van! Most még is másképp hatott, még mindíg itt cseng a fülemben...
Szilva szedés
Megmostam a mélykék, puha szilvákat, kettéválasztottam, és bekaptam egy felet. Kellemesen édes, húsa omlós villámgyorsan szétáradt a számban. Ahogy ajkaimhoz ért, az érett gyümölcs, viaszos héja megvált a húsától, - hirtelen megjelent előttem egy kép: Egy augusztusi hétvége. Kint voltunk a telken Mamáéknál. Nagyjából szokásosan telt ottlétünk. Kései ebédünket délután 3-4 körül ejtettük meg, majd Nagymama egy újabb "sütiélményeit" ízlelelhettük meg, és a felnőtteknek, az elmaradhatatlan kávé... Ha ez egy átlagos telken eltöltött nap lett volna, a következő jelenetben, mindenki szétszóródik és elvonul emészteni. Mama Anyámmal a hintaágyra heveredve megbeszélik a napi sajtót,és egyebeket... Gabi a szobába pihenne le, a kutya a kapu előtt én meg a diófán ülnék csendben... ám ezt a délutánt a szilva tette különlegessé. Bár én ezt akkor még nem tudhattam. De ma - a belvárosi albérletem konyhájában - megérintett egy érzés, egy hangulat. Annak az augusztusi szabad délutánnak a hangulata, amikor szilvát szedett együtt a család. Vagy 3-4 fa is volt, és abban az évben hozta a nagyobb termést, telis-tele volt szilvával. Csak úgy roskadoztak az ágai.
Este hét óra körül be is fejeztük a nagy szilva szedést, és én felmásztam a kedvenc fámra. A lemenő Nap sugarait csodáltam, az aludni készülő természetet, a Duna lassú folyását... Néha egy egy HÉV-et is megpillantottam a távolban,de halk zakatolása nem igen zavarta gondolataim áramlását. Hányszor ücsörögtem itt, a diófa társaságában. Ő volt hűséges Társam az élet nagy filozofálásában. Jó volt itt... Nyugalom, csend, béke ölelt át. Egész lényemet átitatta ez az érzés.
Budapesti otthonom, sötét konyhájából, visszavágyom, ebbe a meleg nyárba, emlékeim helyszínére... Mi lesz velem/velünk itt a VII. kerületben, ahol, még a fa helyét is lebetonozták!? ....
reggel
Ébred a város,
indul az élet,
csak én maradnék, még itt
nézni Téged...
Csak egy illúzió
Egy társkereső oldalon kezdődött. Éltem az ottani kis Életem, olvasgattam a Naplókat (írtam is), és egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy ragyogóan sugárzó tisztafényű Lény értékes bejegyzéseit bújom. Vártam is az újabb és újabb pozitív gondolatokat, ami tele volt színekkel, inspirációkkal. Észrevette, hogy figyelem, és a legjobbkor kaptam azokat a bíztató szavakat, amit akkor küldött. Hozzáadott valamit az életemhez, a lelki fejlődésemhez. Csak meg akarom köszönni, mert nem volt rá lehetőségem. Gyorsan eltűnt, mint a hulló falevél az avarban...
Egy kicsit talán mesteremként néztem rád, Padrosa. Most hol lehetsz... ?
Ez az idézet Neked szól:
A lepkegyűjtő
"Gombostűre szúrva szépen,
Ezernyi színes pillanat.
Az idő, ha megdermed a képen,
Az öröm talán ittmarad.
Mennyi kérdés, mennyi féltés,
Sok értelmetlen áldozat.
A lepkegyűjtő emlék után kapkod,
És felgyűlik a holt anyag.
De bárhogy fáj: Elmúltál!
Te gyáva perc,
Te bűntelen, Te tiszta,
Nem idézhet vissza semmi már.
Bárhogy fáj: Elmúltál!
Te drága perc,
Te bűntelen, Te tiszta,
Nem idézhet vissza semmi már.
Gombostűre szúrva szépen,
Ezernyi színes pillanat.
Az idő, ha megdermed a képen,
Az öröm talán ittmarad."
Kovács Ákos
(Most itt keresem a tisztafényű lelkeket...)