lala-finster blogja

feküdtünk.
az éj leple alatt feküdtél mellettem.
rám néztél, s csak ennyit mondtál: szeretlek.
én elmosolyodtam, majd felálltam s elmentem.
mert tudtam, hogy ezt nem lehet. 

eszembe jutott. s ez lett az eredménye. nem tudom örüljek-e. hiszen csak egy gondolat. vagy mégsem? szombaton kiderül.

szombat: ott voltam ott voltál. kicsit nehézkesen indult minden. de aztán megoldottuk. az egész nap nagyon csodálatos volt. nem engedtem, hogy aludj. de aztán elaludtunk :) majd másnap kelni kellett. menned kellett. s most? most ott vagy én meg itt. s nem tudjuk, hogy hogyan tovább. a választ a jövőben keressük. majdcsak megleljük.

ülj ide mellém, nyisd ki a szívemet.
hadd tudjam meg, mi az a szeretet.
hadd tapasztaljam meg, a boldog perceket.
s az öröklétig, hadd legyek veled.
mutasd be a szép, és jó dolgokat.
hadd felejtsem el, a fájdalmat.
ami a szívemet mardossa, s a sebeimet felvágja.
mely nem hagy nyugodni, életem során.
s felriaszt, éjjelem hajnalán.
mutasd be ezt énnekem.
hadd legyen boldog az életem.
mert szeretet nélkül az élet semmit sem ér.
s élet nélkül a szeretet, csak remél.

sírnék de nem tudok. itt a fájdalom a torkomon. s nem tudom kiköhögni. emlékek. mesélés. minden a fejemben. zűrzavar. nem jön ki hang a torkomon. összeszorítja a fájdalom. a fájdalom.

te szeretsz én nem. te látni akarsz. te velem akarsz lenni. én nem. nekem csak a barátságod kell. de az kell. mert arra szügségem van. elfogadod vagy sem? te döntesz.

fekszem az ágyban...
fekszem az ágyban, fekszem melletted,
s nézem ahogy alszol, csendben békésen,
az utolsó nap, az utolsó éjjel,
holnap már,  nem látlak téged.
de miért nem tudsz itt maradni velem?
hiszen minden szép vagy mégsem?
a válasz nem tudom, de a kérdést föl
nem teszem,
mert félek azt mondod: kicsim nem.