kozmazsu blogja

Koldulok,
mert a szeretet zsoldosa én vagyok!
Koldulok szeretet-harmatot,
koldulok csillagot, egyetlen
szeretet-illatú új napot,
koldulok szív-mosolyt,
mely csak az enyém.
Szeretet nélkül semmi vagyok,
de ezért koldulni is hajlandó vagyok.
Szeretet adni annyi, mint érezni,
szeretetet adni annyi, mint létezni,
szeretet nélkül sötét a lét,
nincs napfény, csak értelmetlen lét,
s már a csácsogó sem dalol a zöldellő repkényen,
szeretet nélkül nem érti senki sem!
Mint koldusa a szeretetnek,
szeretve simítón élni
-csak így akarok -!
Zsoldomnak ára csekély:
csak szó, mely felém hajol,
egy ölelés, mely engem karol,
egy tekintet, melyben a szeretet ragyog,
tudni, hogy miért is vagyok!
Szeretetvirágom gondosan ápolom,
tövestül tépni senkinek sem hagyom!
Mert, ha lelkemből kihal a szeretet,
gyertek, csak gyertek, temetni testemet!
Csácsogónak kell majd némi vígasztalás,
ki felhőcsücskében megbúva sirdogál,
a szivárványhídján hiába integet,
mert felhőcsücskéről felelni nem lehet,
de tudni fogja még akkor is,
  szeretet koldusa én vagyok,
ki mosolyogva integet,
mert a szeretet zsoldosa vagyok!

Virágok közt megbúva
Isten csengettyűi,
Atyjuk üzenetét
gingallózzák,
 a hófelhőket szántó

Égmadarainak hogy,
hírdessék:
   bimbódzik az élet,
s tele lesz a föld
új Istenkenyérrel!

Kedvesüket,
 az új élet hírnökét

kérlelik
így
- húsvéttájt -:

Hozdd el nékünk
 szépségeddel,
 embermentő,
szép lélekkel,
  kegyelemmel,
az Embert Megváltó,
Istenfia-tavaszt!

Mikor magam vagyok,
elgyötört vagyok.
Keresem mire jó,
 ami rossz,
s értelmét annak,
 hogy még vagyok.
Nem mindenkinek adatik,
hogy a napfényes oldalon,
napragyogta csúcson
szemlélhesse,
az Isten hol lakik.
S kinek nem jutott napszőtte felhő,
szíve nagy fájdalmát
gyolcsba takarva rejti
mások világa elől,
hogy kárörvendő lélek
benne a gyötrelmet,
 örömtől tobzódva
fel ne fedezhesse.
Arcomon mosoly,
kezemen szeretet,
de lelkem rejtekében
szenvedés lakik.
Mocsárban fuldokló
jajkiáltásaim,
- mert siketek a fülek,-
nem hallani.
S a keserű létben,
sikoltó,

esengő lélekkel,

egyre csak kérdezem
meddig, Uram még?
Uram!

 Meddig még?
 

Anya kérlek, hozdd vissza a szülinapom,
Apám kezébe a gyöngyharmatot,
mellyel azon a napon,
míg  sütted a tortám,
s rajta gyertya volt,
kezében tartva, engem átkarolt.
Gyertyám ugyan van még,
még sem az enyém,
tiértetek ég az,
nekem már réges-rég.
Azóta csak naptár mutatja a napom,
Anya csak egyszer, hozd vissza
a szülinapom!
Követelőző lettem?
Mert kell még a karácsony fénye?
Mit gyertyáknak csepjei festették hófehérre?
Angyali szárnyak terítették szét,
a titokzatos éjt?
Melyet megkoronázott
csilingelő hangod,
mint egy csengettyűs szán?
Hallom Anya!
Mily gyönyörű volt,látom már!
A szegénység bekanadikált az ablakon,
de a boldogság mégis lángra kapott,
örömtől rózsák égtek az arcodon.
Nekem még mindig Te vagy a Karácsony,
bár nem járnak már erre a szelíd szarvasok.
Nem zeng már a házban ötszínű dallam,
Csodaváró hangon szép családi sóhaj,
égig ható dallam.
A fa körül ülve vártuk a csodát,
hogy értünk is szülessen meg Messiás!
Ma már csak úgy van, hogy várom nagyon,
de éjfélkor mindig magam vagyok.
Elment a karácsony, elmegy évről évre.
Elhagy az ünnep, s pőrén magam vagyok.
Kérlek csak még  egyszer, adj nekem, egyetlen egy
boldog szülinapot!

Ha ez a vég,
 - közeleg -,
látni!
Nem szemtől szembe,
búcsúzni nem lehet,
Csak érintés,
mellyel közeledhetem!
Tettem, amit lehetett!

 
Az élet illúzió,
egy vágy,
ami éppen
csak átsegít,
hogy éljünk,
mint virág a réten.
És kinyilván, legyünk mi étek,
hogy méhek zümmögve,
gyűjtsék be aranyainkat

Nektárként,
mézként.
Éljünk egy másvilágban,
ahol tudják már égmadarak,
hogy létünk nem volt hiába,
mert táplálékként éltünk,
mint méhek,
és madarak.

Az élet röpke körültekintés,
evilágban csak egy pillanat!

De,

mit itthagyunk tán,
nem az  enyészeté.
Mert,
jó földbe hullott a

mustármag ,mely
egyszer majd kihajt,
s szavaink,
melyeket
suttogva mondtunk,
halló fülekre lelnek.
S bennük szépzeneként élnek,
mint,

jó  akarat!

Isten add meg
kérlek,

hogy dalként a világban,
az égmadarai hullajtsanak el,

már nem éltem hiába!