kowy blogja
Évfordulónkra nyikorgás
Első
E
Minden, mit Te adtál nekem,
Am
Minden, miért csak Érted létezem,
E
Minden, ami jó a lelkemben,
C
Minden szép, ezt Neked köszönhetem.
E
Látod, ott a fél ember mosolyog,
Am
Látod, a nap is felsompolyog,
E
Látod, én most Rád somolygok,
C
Látod a számat, hogy motyog.
Am
Hallod a hamis hangokat,
C
Hallod a fáradt torkomat,
Am
Hallod az olyan dolgokat,
C C+2
Hallod, amit talán nem szabad.
________________________________
Em D
Szabadíts fel, ne hallgass el,
C D
Mutass be Önnönmagadnak!
Em D
A három után mondd ki, hogy négy,
C C+2
A szavaim mögé mindig vesszőt tégy!
_________________________________
Refr.:
G C/G
„Minden csoda három napig tart.”
G/Em C/G
- Mondják ősszel, ha látják a vihart.
Em
De mi éppen nyáron fogantunk,
H7
És a téllel is fogadtunk,
Em
Hogy örökké s tovább
C D
Tavasszá lesz minden szavunk.
Én vagyok a pohár feneke,
Én vagyok a jósnő tenyere,
Én leszek bendőd kenyere,
Én leszek a Kockacukor férje!
Te vagy éhem elesége,
Te vagy a beszédem eleje,
Te leszel az égbolt teteje,
Te leszel a Kandúr Felesége!
______________________________
Ne eressz el, segíts majd fel,
Háromra kihúzzuk Magunkat,
Hangorkánban a csendem Te légy,
A szavaim mögé mindig vesszőt tégy!
______________________________
Refr.
2011. augusztus 9.
Ahogy
szerelmed oldata csurdogál az
érzékek falain,
ahogy nyelved hegye puhán, óvatosan
kóstol...
Ahogy szíved párája megcsapja
szívemet...
Ahogy szemed sugara az agyamba égeti
angyalfaragta arcod...
Úgy megáll bennem az
idő,
megszületik egy új világ,
belépek a soha nem látott
ajtón...
Minden egyes idegvégződésem
csak egyet, egyetlen egyet észlel
ebből a hátrahagyott világból:
Téged...
Mikor nézlek
Testecskék súrlódnak. Milliónyi apró szemcse.
Csak egy cél.
Közelebb! Erősebben!
Csak egy érzés. Ezerrel felérő.
Egy mozdulat
...és a világ megszűnik, mert a mienkké lesz.
Neuronok gurulnak felfelé.
Hálót sző a csend
és felfogja a zajokat.
Se ki, se be.
Éhen hal a bánat. A gyűlölet.
Mikor nézlek
Egy dalszöveg... épp most veszem fel
F2m Hm
tervezzünk házat szép nagyot,
F2m Hm
hogy a sok gond elférjen benne és persze
A
az egónak is kell hely, mert van az úgy,
F7
hogy az ember érzi, hogy
el kéne menni egy messzi helyre,
hol az isten háta mögött mondhatjuk ki:
szépek vagyunk – és ezzel megpecsételjük
a kétszínűséget
fogadd el magad és nézz a tükörbe,
hányjad ki magad és tegyed tönkre
az életed azzal a kis dologgal,
amit ma fogsz tenni
Em F2m
de egyelőre még dőlj csak hátra
Em Hm
hagyd, hogy én tekerjem meg mára
Em F2m
azt a kis mütyürt, amitől
G A
jobb kedved lesz és eldől majd, hogy
Hm F2m
Előre vagy hátra, jobbra balra,
G Em - A
Egyenesen, görbén, ahogy akarja.
Eltemetjük a rosszkedvet
És eltekerjük a kazettet
Elcsendesítem, hogy szeretlek,
Észrevétlenül elkerüllek
kint az utcán, csendben
G A
elosonok majd előled.
Énekelj torkodszakadtából
amíg csak el nem lep egy tábor,
ami majd azt akarja, hogy
te legyél az új Frank Sinatra
álmodd a közös házunkat meg
amiben minden egyes nagy tett
hatalmasra duzzad majd
és minden a mába fullad
addig váltogasd a szavaidat
ameddig hat az a kis oldat,
amit a kóládba rejtettem el
még ma korán éjjel
engedd el magad, pihenj még
eleget dolgoztál a nyugalomért
nehogy kiégj itt mellettem
hagyd hogy én döntsem el, hogy:
Refrén
+refrén – befej.:
Elfutok messze tőled,
de te majd elkapod a kezemet
a tegnapi napodat kérleled,
miközben még azt képzeled:
Elrettenek, de megnézheted,
nincs rád írva, hogy „féljetek”
kitépem kezedből kezemet
és szép csendben elmegyek! (hirtelenvége :D)
Ide
az utolsó és az utolsó előtti bejegyzés közé beékelődésképpen fog íródni majd egy új.
Ha majd képes leszek leírni, kimondani, kifejezni. De egyelőre nem tudom...