koszeghymiklos blogja

Világosnál egy világos sörrel
koccintottam Ferenc Józseffel,
miután április elsején
a márciusi ifjak
költöztek belém!
 
Aztán megünnepeltem a fát,
körberajongtam díszekkel
hatszázszor legalább,
felaggattam rájuk
a Mikulást,
de nem a lappot,
hanem az amerikai csodát!
 
Húsvétkor lekergettem
a keresztről a nyulat,
hogy hozzon tojást nekem,
mert azt a fán függő alakot
egy cseppet sem szívlelem.
Meg aztán különben is,
mi köze hozzá?
A végén még
a locsolást is elorozná!
 
Az ember tragédiáját olvasva
Istent visszaüldöztem
a paradicsomba!
Küldtem neki még borsót
meg babot,
meg egy egész
krumpli lerakatot!
 
Aztán írtam egy rímtelen,
ritmustalan verset,
Amelyben egy sefüle
egy sefarkat kerget!
S nyitottam neki
egy hatalmas
kiállító-termet!
Ott hamarosan számtalan
szívecske termett!
 
Kérésemre
Júlia megölte Tybaltot,
aztán nyitott egy
boszorkányképző
és varázslóboltot,
amelybe
belekeverte Rómeót,
az Alfa-hímet,
meg a Shakespeare-vel
megitatott összes mérget!
 
Végül rágyújtottam a pipámra,
s megértve a legújabb "erkölcsöket":
ma már
lazán
markolászom a csöcsöket,
bátran
verébnek mondom a tehenet,
a szarszag meg jó illatú,
mézédes lehelet,
a közösség mai neve diktatúra,
a "nelopj", "nehazudj" lesz
a szennykultúra!
A kutyát már én is
emberszámba veszem,
a csecsemőket meg vidáman
az aszfalthoz verem!
 
A humánum önmagamért terem!
Se Istenem, se emberem!