Nélküled II.

Már nem meleg a nyár,
s nem hideg a tél,
nincs már rügy a fán,
s nem csíp már a dér,
nélküled...
mint végtelen szünet,
minden elmúlt...

A fák lombja elhullt.
s ha süt is a Nap,
az ég mindig borult,
hisz könnyem,mint eső,
csordult...
s mintha rátörne a fagy,
koppan,s darabokra szakad.

Nélküled...
nem táplál tüzet,
már csak fáj,
s csak jő az apály,
majd kiszárad minden könnyem,
már darabokra törtem,
elmúlok hirtelen.