Különös barátság

2007.08.08.
Az életemet kitől kaptam?!
S mért élek, még?!
Annyi a szenvedés, annyi bántás....annyi a bűn, ezen a világon. Kitehetné jobbá ezt a világot?!Vajon van, valaki, aki jobbá tudná tenni?
Ezek járnak a kis Hanry fejében...minden nap.
Akkár suli van, akkár hol van ezeken gondolkodik.
Egy szép őszi napon, a suliba felteszik-e kérdést. :
-Gondoltál már arra hogy mért pont itt vagy most?!
Hanry nagyon elcsodálkozott ahogy látta osztálya arcát. Amikor a tanáruk ezt kérdezte tőlük. 
És nem tudja mit gondoljon. Mit s mért gondolja s tegye azt.
Amikor Hanry a suli udvaron hátul ahol senki nem játszott leült. Odajött hozzá egy lány. 
A lány barna hajú s szelíd hangú. Kb. akkora mint Hanry maga.
A lány, leült Hanryhez. 
-Szia!
Hanry, egy olyan 10 percig nem akar válaszolni, neki.
Tudom hogy nem vagy barátkozós ember, Hanry. Azok amik a fejedben vannak, azok helyesek. Csak higyj bennük!
-Hello! Honnan tudod ezeket? S honnan tudod a nevemet?
-Kicsit félsz valamitől?!
Ugye, nem tőlem?
-Nem, nem tőled. 
-Hanem?
Félsz kimondani?
-Egy kicsit.
-Írd le!
Hanry leírta egy papírra.
(A BARÁTSÁGTÓL) A lány elolvasta, amit leírt, Hanry.-Bocsi, nekem mennem kell.
Hello.
-Szia!
Hanry elköszönt a lánytól és haza futott. S otthon tudta hogy ott lesz már valaki aki újra, szekálni fogja...mert tanul.Amikor hazaért, nagyon meglepődött...senki nem volt otthon.