kistenkes blogja

Alig mút két hetes, íly korán lett árva,
Alig alig nagyobb, mint egy kis bogárka.
Szegény cica mamád, mért hagyott magadra?
Mért nem szoptat többé, miért nem jön haza?

Egyszer az ágy alól sírás félét hallok
Mit jelenthetnek e cérna vékony hangok?
Hová lett Borsika? Tán beteg a drága?
Nem tudja, hogy várja egyetlen cicája?

Sarokban kucorog, anyukáját várja.
Mióta nem ettél drága kis bogárka?
Mi lesz, ha a mamád nem jön vissza többé
Éhezni, szomjazni nem lehet örökké

Pici a cumihoz de van egy fiolánk
Szerencsére bevált, szopik a kis falánk
Tíz dekás szőrpamacs éjjel-nappal enne
Alig hagy aludni, bárcsak vége lenne

Végre elérkezik az, amire vártam
Négy gyufaszár lábbal imbolyog az ágyban
Diónyi kis fejét próbálná emelni
De az mint mázsás súly húzza, nem engedi

Négy hónap múlva

Két kiló egészség, két kiló pajkosság
Két kilós kisördög szedi szét a szobát.
De mikor elfárad, s az ölembe huppan
Két kilós gyönyörű fekete kisangyal

Dermesztő hideg volt, szóltak a harangok,
Temették Csejtén a meggyötört szépasszonyt.
Kétséget temettek augusztus hajnalán,
Sírtak, és örültek sírja két oldalán.  

Volt kinek szeméből örömkönny patakzott,
Mikor a gyászharang utolsót kongatott,
Volt, ki a szívébe zárta a fájdalmat
Hamisnak vélvén a borzalmas vádakat.

 Örült, ki hatszáz lány gyilkosát temette,
Ki testét szűz lányok vérében fürdette.
Hallani vélte a kínzottak sikolyát,
Gyikosok báljának vélvén az ispotályt.

  Voltak, kik elhittek mindent, mit hallottak,
Vérszívó vámpírnak tudták a halottat.
Úgy vélték, hogy ő csak egy galád eretnek,
Kegyetlen bírája ártatlan szűzeknek.  

Örült, ki megzavart elmével vádolta,
Vakító szépségét vérfürdő ápolta,
És mint Darvúliát, boszorkánynak vélte,
Rettegve gondolva minden gaz tettére.  

Voltak, kik siratták , vélték, hogy áldozat,
Thurzóra szórták a kegyetlen átkokat,
Tudván, hogy csodálta varázsos szépségét,
Magának kívánva Nádasdy özvegyét.  

Kívánta szépségét, hatalmas vagyonát,
Nehezen viselve Erzsébet kosarát.
Kínzással csikart ki szolgákból vádakat,
Becsapva galádul megtévedt százakat.  

Dermesztő hideg volt, szóltak a harangok
Temették Csejtén a meggyötört szépasszonyt-
Ki volt ő, gyilkos, vagy ártatlan áldozat ?:
Nem tudni, melyik a hiteles változat    

Hazaszálló gondolatok

Esteledik. Nemsokára kilenc óra lesz.
Enyhe tél van. Bár a szél fúj, csöpög az eresz.
Szívemnek is el-elcsöppen halkan Tefeléd
hívó szava, s hozzád viszi lágy üzenetét.

Fiacskáim Édesanyja! Gondolok Reád.
Bárhol virrad fejünk felett a cudar Világ.
Minden este, minden percben Feléd visz e szél...
Hallgasd meg az esti szellőt, szívemről beszél.
Visszahoz majd ez a szél, egy csendes éjszakán.
Várjatok rám kicsi házunk rácsos tornácán.

Kilenc óra. Itt ülök a mécsesem előtt...
Felidézem azt a sok-sok gyönyörű időt,
mikor együtt csókkal szánkon - boldog szerelem
suttogása jött szívemre "jó éjt Kedvesem".

Mécsem lángja táncol, úgy, mint - tudom - Tenálad.
Fénylő szemmel most veted meg patyolatágyad.
Belé teszed csókkal, féltőn három Fiacskánk...
Megkérdezik tőled Szívem, "mikor jön Apánk"?

Kis karjukkal átölelik vállad, Kedvesem,
elaltatod csókos hittel lágyan, csendesen...
S míg szemükre fájó szíved édes álmot szőtt,
Te is újra énrám gondolsz mécsesed előtt.

Esteledik. Kilenc óra el is múlt talán...
Rám gondolva... Hű Hitvesem csókos ajakán
Vágyó sóhaj száll-száll felém... Érzem Kedvesem!
Boldog szívvel mindig-mindig Rád emlékezem.

Budapest 1943. jan. 22. A verset Édesapám, (Varsás Mihály  néven fenn van a poeton) írta, aki akkor katona volt, és évek óta nem látta a családját.

Felhő  nincs sehol,  fölöttünk nap ragyog.

Elázott a por, bokáig ér a sár

 Ám a  zivatar  hozott friss  illatot,

 Kitisztult az ég, tágult a láthatár.

 Szemem  távolban színorgiát talál,

 Hol a sok vízcsepp napsugárt bevárva

 Belőlük fonta  ezerszín fonalát

  S kötötte hosszú, vékony színes sálba .

 Szomorú fűznél  egy béka kuruttyol

 Szitakötő száll a sima víz felett

 S a nyári szellő lágy dallamot susog.

 Magamhoz húzom,  páromat csendesen

 S szenvedélyesen fülébe suttogom

 Karolj át lágyan, szeress most  kedvesem.