Veszteségek...

Rozella•  2015. október 4. 10:00

 

Ami sosem volt az enyém, azt ezerszer rosszabb elveszíteni, mint bármi valós dolgot.., mert ami valós volt, és elveszett, az valahol mégis

megmarad, hiszen itt volt, velem volt, nekem volt, enyém volt,…  és ott a remény, a tudat, az érzés is, hogy  megőrződik, vagy talán egyszer

még megtalálható...

De az rettenetes, amikor az a remény veszik el, hogy amire vágyom, az soha nem volt, nem is lesz már… csak mindig másnak, máshol.., 

nekem soha és semmikor…  De milyen veszteség ez?  Reménytelenül semmilyen…

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ametisz2015. október 5. 16:33

@Rozella: .....privát postán írtam...

Rozella2015. október 5. 13:49

@Sea_Miller: ... egy próbát megér. Talán.

@Molnar-Jolan: Aminek megtörtént, az ellen nincs mit tenni... ami meg nem történik, az ellen pláne...

@Ametisz: kicsit aggódom ...hiányérzetem van... MI-ÉRT ????

@skary: Ok. Három... kettő... egy...

skary2015. október 5. 05:28

nem a veszteségeket kő számógatni..a nyereségeket .)

Ametisz2015. október 4. 16:39

Mindig millió gondolat cikázik szüntelenül bennünk....belevájni mélyen az ok néha megmagyarázhatatlan mikéntjébe és sosem feladni valahol belül a szív egy kicsiny szigetében, akkor a hit fórumán mégha kis csillámában is de ragyog....akkor eljöhet...sosem tudhatod....ezért is kell az életben minden cseppet úgy érezni, hogy akár egy "pillanat" alatt megváltozhat minden....
...ért ma valami, ami elgondolkodtatott....veszteség: a legnagyobb az, ha nincs egészség...minden más eltörpül...
...míg élünk remélünk...

Molnar-Jolan2015. október 4. 11:44

Ismerős...nagyon is.
Azért a sajátot elveszíteni se piskóta.

Törölt tag2015. október 4. 11:02

Törölt hozzászólás.