Élettér

Rozella•  2017. február 16. 22:48


Élettér

 

Kivándorlok oda én is

a csendhatáron túlra

ahol már ráteríthetem

a békét a háborúra.

 

Elmenekülök innen

egy másik élettérbe,

a belém ültetett chipet

itt hagyom emlékbe.

 

Nem kell választanom

menjek vagy maradjak?

Leszek tudatlan migráns

ott, hol befogadnak.

 

Bevándorlok én is

új hazám keresve

épp nyelvet tanulok,

könnyű a szeretet nyelve.

 

Nem jól beszélem még,

de megértek szavakat:

Isten, lélek, alkot, erő, ég,

szeretni, még, álom, tenni, sokat...

 

Nagy a tolongás arrafelé,

talán túl sok lett a zarándok,

aki csak vándorol céltalan,

nincs maradása,... pedig volna rá ok.

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2017. február 18. 12:24

@csillogo: .. de legalább próbálkozunk... Én köszönöm Marika! Szép hétvégét! :)

Rozella2017. február 18. 12:22

@voodoo: Nos igen, ez is egy lehetséges olvasata... Persze küldenék szivesen szótárt, de az a helyzet, hogy ez egy ősi, archaikus nyelv, nincs leírt, modernizált szókészlete, belső hallás útján mégis tanulható, a frekvenciát pedig tudod..:) A földről sok elmélet volt/van, ma a párhuzamos, sőt a virtuális univerzumok elmélete terjed, de mégis a napfényes föld marad az otthonunk, ha egyszer elmegyünk, akkor is. Köszönöm, hogy itt jártál! :)

Rozella2017. február 18. 12:09

@merleg66: Én azt hiszem, a kezünkben sajnos nem sok valami van, a legtöbb az lehet, ha van benne egy másik kéz... Köszönöm, örülök, ha tetszett!

csillogo2017. február 18. 09:07

"könnyű a szeretet nyelve"
és nem ezzel élünk...
szeretem vers volt kedves Róza!

voodoo2017. február 17. 21:43

Egyáltalán nem akarok viccelődni a témával, de erről a sorról ... "ott, hol befogadnak". az jutott eszembe, hogy egy hely van, ahol szívesen: a saját hazájuk. A jelek szerint máshol nemigen. Még jó, hogy kerek a Föld, egyszer körbeértek, és a világvége sem olyan, hogy onnan a világűrbe hull aki továbbmegy... Emlékszel, régen laposnak képzelték a Földet, és minden szélén feneketlen mélység vette körül. És persze a Nap forgott körülötte. Az útiszótárt átküldhetnéd azért, hátha én is... :))

merleg662017. február 17. 21:25

Fantasztikus vers Kedves Róza!

Nagy a tolongás arrafelé,
talán túl sok lett a zarándok,
aki csak vándorol céltalan,
nincs maradása,... pedig volna rá ok.

Pedig a sorsunk a kezünkben van, de sokszor a döntésünk tétova és félénk. A szavak amiket tanulsz oly sokat mondanak! Te érted őket, látom! Gratulálok !

Rozella2017. február 17. 21:10

@Liwet: Így gondolom én is! Köszönöm hogy olvastál!

Rozella2017. február 17. 21:08

@MKKlara: örülök, ha itt jársz, köszönöm! :)

Rozella2017. február 17. 21:07

@Steel: Nagyon köszönöm! Ma szinte minden gondolat lehet megosztó, bármelyik sorskérdést nézzük... köszönöm a véleményed!

Rozella2017. február 17. 20:53

@Krisztinka: Érteni és köszönni..:))

Rozella2017. február 17. 20:52

@gosivali: Azt hiszem addig jó, amíg úton vagyunk. Bármit gyűjtünk a földi út során ami érték, csak a lélek viheti majd magával... Köszönöm Vali!

Rozella2017. február 17. 20:49

@skary:

igen asszem kiütközik
a jó és a rossz kettőssége
de senki sem különbözik
s mindig ugyanaz a vége :)

Liwet2017. február 17. 14:38

Igen, olyan mintha megindult volna a föld...
Keresi a helyét az ember . Szeretetre, boldogságra vágyik mindenki.

MKKlara2017. február 17. 13:48

Az utolsó sor hatalmas! ...persze az egész vers... szeretek olvasgatni nálad... :)

Steel2017. február 17. 12:20

Ismét egy óriási verset írtál. Egy napjainkban igen aktuális, és megosztò jelenségről. Tiszteletre méltó a költészeted, és a filozófiád.

Krisztinka2017. február 17. 11:46

Szerintem jól beszéled....nagyon is jól

gosivali2017. február 17. 08:41

Átutazóban vagyunk itt talán - de a zarándokút legyen hosszú és értékes! Most is azonosultam gondolataiddal.

skary2017. február 17. 04:19

asszem az embernek nem a föld a hazája
valahol máshol dobogott a patája
bár inkább egy ötvözet
azé van annyi ütközet :)