Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Apám
Rozella• 2015. november 4. 19:40
Apám
Nem írtam még verset róla,
sem neki..., fénytöréses
gondolat volna, és sosem vihetném
a temetőbe ki, mint valami
fagyöngyös sírdíszt a neve napján,
zöldes, őszsugaras szeméből
csak peregnének a könnyei,
akár egy november végi napon, mikor
először látta meghatódva első unokáját,
'Istenem, fiú, hát tényleg fiú…',
…és gurultak arcán fényes fagyöngyei..
Ötvenhét volt akkor, s én ostoba,
azt hittem, hogy érzelmes, öreg erdész,
ki engem úgy szeret, ahogy őzet,
madarat, s vadat csak erdő szerethet.
Most látom írva nevét egy kövön,
és tudom már, hogy én is erdő vagyok,
szarvasaim tartják neki agancsuk közt
a napot, és csak a madarakkal tudom
megüzenni neki, hogy amit nekem adott,
őrzöm, és mennyire köszönöm.
2015 november 4.
Rozella2015. november 5. 21:03
@BakosErika: Erikám, köszönöm hogy olvastál, ez a hiányérzet sosem tud elmúlni... Ölellek én is!
BakosErika2015. november 5. 13:55
Megható, szép emlékezés, Rózám... Az én Apám 58 évesen hagyott itt bennünket...
Megérintett, ölellek.
Rozella2015. november 5. 10:30
Köszönöm szépen az olvasást és szívmelengető szavaitokat : @csillogo: @Ametisz: @Molnar-Jolan: @molnar.szofia: @baramara: @Ernest: @petruchio:
petruchio2015. november 5. 05:55
ez szép...egyszerűségében és őszinteségében .....gratulálok...egyelőre a nap verse nekem....
Ernest2015. november 5. 01:31
"Most látom írva nevét egy kövön,
és tudom már, hogy én is erdő vagyok,
szarvasaim tartják neki agancsuk közt
a napot, és csak a madarakkal tudom
megüzenni neki, hogy amit nekem adott,
őrzöm, és mennyire köszönöm."
Nagyon szép emlékezés a versed, gratulálok!
baramara2015. november 4. 21:56
gyönyörű... és meghallja biztosan! :)
Törölt tag2015. november 4. 21:30
Törölt hozzászólás.
Molnar-Jolan2015. november 4. 21:11
Hatalmas.
Ametisz2015. november 4. 20:05
A szív-lélek őriz sok kimondhatatlanul mély érzést, mely ezt a legcsodálatosabb "mennyire köszönöm" szót nyitja ki....ennyi épp elég...
Ölellek...
csillogo2015. november 4. 20:00
Ez gyönyörű... és az igazság odaát van - egyszer mindenki meg fogja tudni... miért is akkor kellett mennie, amikor még nem akart volna, vagy lehet, hogy akart...! :((((
nagyon meghatódtam Róza, Róza...!