Anyai jótanács szívügyekben

Anyai jótanács szívügyekben 

Lányomnak, Lindának

 

Bánatos vagy, azt mondod,

mert neked nem mondta Ő,

 s Te csak érzed, hogy szívedben

 senki más nem lehet nyerő...,

   de mondanék én szívből

valami fontosat, vigasztalót

néhány jó szót, téged biztatót:

 

  hisz' átéltem hidd el én is éppen

valami ehhez hasonlót régen…

A szavak, ha nem is hazudnak,

olykor mégis takarják a 'valót.'

Sok szavunk van, valamire való,

ám csak egyetlen szívünk,

s ha azt kérdezed mit tegyünk

 ha fáj? Mi fontos, s mi nem?

Hagyd, hogy szíved legyen a jel,

szólhasson szó helyett, ha az

fülednek hangzón nem felel.

 

 Hogy lehetne ez, miképp?

Hiszen a szív van legbelül,

hozzáférni nem egyszerű,

folyton csak doboghat,

 szavakkal sohasem szólhat,

mégis meghallja szavát

az, akiért ritmusra dobban,

érti is hidd el, mindennél jobban,

hiszen ő is csak a szívével

 szól, szeret és érez téged.

 

Ne bánkódj hát, nincs miért, könnyeid se hívd,

megtaláljátok majd biztosan egymást,

ám ha mégsem: úgy engedd, hogy lásson a szív, 

s vegye észre "ŐT", a Valaki Mást, aki hív.