valamik :)

nyílt a láng fejem felett,
kezemben csak vér és homok,
térdem szőnyeg szélén
reszkette a holnapot.

barlanban az árnyékom,
nem jön ki soha 
idekint minden olyan
mostoha.
nyögtem, mint száraz zár
ha nyikorog
vörös tetőkön galambok
nem repülnek, soha már.

bent ég a tűz, nyílik a láng
fejem felett,
térdemen csak vér csorog,
és nyílik a zárka
utolsó hang,
hogy nyikorog. 

nézd, világos az 
értelem fogaskereke.
hogy meddig jár?
már csikorog, zúg,bőg,
a vég felé némán 
dolgát végzi minden.

félelmek rémálmán 
nevettem nagyokat,
és könnyeim látták
halott szembogaram.

szemem pedig csukva,
de látom sorról-sorra, 
hogy minden odavész

hol porból és hamuból
marad a kosz
és a holló sereg,
fejem felett a 
villámló lég.

de nézd! a kisiklott ég
alatt, 
hogy vágtat a türelmes
józan ész.

csukott szemem előtt
mosolyog az arcod.
és a számra is vigyor
szenderül.
gondolatom már
kuszán csak
utánad járkál.

szeretnék szemedben
lenni a fény.
álmaidban a herceg,
lován ülni,
délceg...
kis legény,
a világ e féltekén,
neked éneklek én.