valamik :)

alattad keltem mindig,
bennem a lélek ült,
szótlanul nyögtél
térfeled térfelet szült.
rám néztél mélyen belém,
akár ha ölnél,
ködbe mélyedt hajnal
te és én mindörökké.

Elmerültem... Valahol itt

Ott, hol a hegy
összeér a felhőkkel
és megfagy minden
lélegzetem.

Talán, ha nyugodt tóba
cseppen az eső és
a fodros hullám valahol
eltűnik.

vagy mégis ez...

pirkadatnál egy lány 
köldökén feküdni, 
és megállítani 
az időt.

gondol a szív és dobban a gond
percenként a Holdra ragyog.
bajban az élet a rét is csak béget 
a hullámzó bárány-habok.

sárban a lépted, fűben a képed, 
percenként a Holdra ragyog.
hízik a csönd, az éj hidegében,
a szaladó bárány-habok.

néma a táj, a bajok ködében,
percenként a Holdra ragyog.
gyilkol az est, és a vak sötétben,
az őrjöngő bárány-habok.

magam elhagytam az utcán 
valahol,
talán az ajtód előtt
pamlagon.
összeszed majd egy
házmester, hideg
lépcsőfokon