valamik :)
Kultúrabéke és börtön
nyílt a láng fejem felett,
kezemben csak vér és homok,
térdem szőnyeg szélén
reszkette a holnapot.
barlanban az árnyékom,
nem jön ki soha
idekint minden olyan
mostoha.
nyögtem, mint száraz zár
ha nyikorog
vörös tetőkön galambok
nem repülnek, soha már.
bent ég a tűz, nyílik a láng
fejem felett,
térdemen csak vér csorog,
és nyílik a zárka
utolsó hang,
hogy nyikorog.
A botrányosak köde
mikor mentek, betértem.
és amit láttam csak kuszaság.
talán, valami vak berendező
hagyta talpa nyomorát
üvegcserepeken.
tévúton szánt az utcaseprő,
borok mindenek felett,
szalmaszálon leng
néhány 14éves gyerek.
a füstgépekből is a smoke
süvít, és véres szemekben
eret vág a kor,
azt hiszem fiatal voltam
egykor, de mégsem ennyire.
celofánba öltöztek a lányok,
talán ha kilóg a semmi,
diszkós fiúk kezében
vár prédát a spangli.
vagy üres poharakat ha
töltenek, kínálnak Katit,
Ginát.
napfénynél állva,
és a fényt már nem isszák,
első vilivel vagy busszal,
Addig ugye megbasszák..
hazamennek és kialusszák.
kataszt strófa ez mind.
