béke és börtön

nyílt a láng fejem felett,
kezemben csak vér és homok,
térdem szőnyeg szélén
reszkette a holnapot.

barlanban az árnyékom,
nem jön ki soha 
idekint minden olyan
mostoha.
nyögtem, mint száraz zár
ha nyikorog
vörös tetőkön galambok
nem repülnek, soha már.

bent ég a tűz, nyílik a láng
fejem felett,
térdemen csak vér csorog,
és nyílik a zárka
utolsó hang,
hogy nyikorog.