nyílt a láng fejem felett, kezemben csak vér és homok, térdem szőnyeg szélén reszkette a holnapot.
barlanban az árnyékom, nem jön ki soha idekint minden olyan mostoha. nyögtem, mint száraz zár ha nyikorog vörös tetőkön galambok nem repülnek, soha már.
bent ég a tűz, nyílik a láng fejem felett, térdemen csak vér csorog, és nyílik a zárka utolsó hang, hogy nyikorog.
orromra szállt a tegnap, pillangó azt hiszem, porrá tört xanax magammal viszem. szememben gyémánt minden felkelte, mégis a sötét bánt és én felkeltem. talán vak vagyok, világok között, talán vad vagyok ki báránynak öltözött.
magában az érzést találni valahol néha, volt Adynál az a Léda nálad meg az a nézés. játszottam, mint Mozart, hangokat. szíved bezárt dalokat, és én énekelném.
haláltánc a falevelekkel, megkopott fénykép egy szobasarok, Vagy négy. lehetnék egy is de vagyok sok, kósza sorok és ütemek. ő meg temet, pedig péntek van.
Kultúra